A 1952-es nagy londoni köd jól dokumentált, de tíz évvel később London újabb pusztító ködös időszakot élt át, amely káoszt okozott a fővárosban.
1962. december 3-án vastag köd borította be a fővárost, ami három napig tartott. “Az emberek és az emeletes buszok tapogatóznak a ködben,” írta a The Sphere, leírva a Holborn Circus-t, “Albert herceg szobra lóról néz le a homályos jelenetre…”
Az utakon a látótávolság 30 yardtól nulláig terjedt. Chingfordban és Highgate-ben szinte semmi láthatóság sem volt. Több tucat autót hagytak el a North Circularon. A Gatwicki és a Londoni Repülőtéren (Heathrow) földön maradtak a repülőgépek. Ahogy Christine L Corton írja a London Fog: The Biography című művében, a köd átszivárgott a Royal Festival Hallon, ami megnehezítette a közönség számára az orkeszter nézését. Egy gőzmozdony fűtője halálos zuhanást szenvedett egy viaduktról, míg az autóbuszvezetőt, Arthur Curtist saját busza ütötte el.
![](https://angliaikisokos.com/wp-content/uploads/2024/02/10000124391245085452028647607-1024x877.jpg)
Egy kiemelkedő amerikai tudós Londonba repült, hogy saját szemével lássa a ködöt, mondván: “Soha nem láttam és ízleltem még ilyet, de egy cseppet sem élveztem. Köhögést váltott ki.” A hír olyan nagy volt, hogy a nemzetközi lapok címlapjára került; a New York Tribune címlapján ez állt: “Gyilkos köd járja London utcáit”. Nem is túloztak; London emelkedett szintű kén- és széndioxid-tartalma mérgező köddé változtatta a ködöt. December 6-án a Coventry Evening Telegraph arról számolt be, hogy már 66 londoni halt meg a halálos levegőtől. Több száz embert kórházba kellett szállítani. A nyilvánosságot arra kérték, hogy tartsák zárva az ablakokat, és viseljenek házilag készített maszkokat.
A 1952-es köd után, amelyben legalább 4000 londoni halt meg, 1956-ban bevezették a Tiszta Levegő Törvényt. (Megjegyzés: a Netflix sorozata, A Korona kitalálta azt a történetet, hogy Winston Churchill miniszterelnököt meggyőzte valami, miután titkárát elütötte egy busz a ködben.) Bár ez a törvény a kandallókból, kazánokból, gyárakból és hasonlókból származó füst ellen lépett fel, nem foglalkozott a kén-dioxid problémájával, amely ezer új motorjárműből kezdett kibocsátódni. 1962 decemberében figyelmeztető lövést adtak le, hogy többet kell tenni. Az 1960-as évek közepétől kezdve a kén-dioxid és a füst kibocsátása jelentősen csökkent – köszönhetően a tisztább tüzelőanyagokra való váltásnak – és a 1952-es és 1962-es ködhöz hasonló ködök elmaradtak.
Mégis voltak jelentős ködök a fővárosban azóta; 1991. december 13-án, pénteken egészségügyi tanácsadók titokban találkoztak, hogy megvitassanak egy különösen kellemetlen ködöt, amely szinte teljesen eltakarta a Big Bent. London ma is szenved a fotokémiai ködöktől, amelyek során barnás köd lebeg a város felett – volt egy ilyen rossz időszak 2020 augusztusában. Talán London csak akkor látja majd a ködök végét, ha a városban minden jármű elektromosra vált, vagy egyáltalán nem lesznek már belső égésű járművek.