1967-ben az észak-yorkshire-i Cridling Stubbs falu közelében egy mezőn egy több mint 3300 római kori érmét tartalmazó edényt tártak fel.
A Kr. u. 300-as évekből származó rézpénzek még mindig az edényben voltak, függőlegesen elásva, az edény tetején egy rögtönzött fedéllel.
“Nem tudjuk biztosan, miért temették el őket oda, és miért nem jött vissza soha senki, hogy kiássa őket” – mondja Kat Baxter, a Leeds Museums and Galleries régészeti és numizmatikai kurátora.
“Ez a szép bennük – nem tudjuk a választ. Nagyon rejtélyes.”
Lehet, hogy nem tudjuk a válaszokat, de vannak elméletek. Az érmék nem csak abban segítenek, hogy elgondolkodjunk azon, hogy mit csináltak a gazdag emberek a készpénzzel közel 2000 évvel ezelőtt, hanem a mai megélhetési költségekről és a készpénzről szóló viták egy részét is keretbe foglalhatják.
Biztonsági aggályok
A Cridling Stubbs-kincset talán vallási okokból temették el, valamiféle áldozatként az isteneknek.
Egy másik lehetőség, hogy a bankok és építési társaságok előtti időkben biztonságosnak hitt helyre rejtették el, különösen akkor, ha a tulajdonosok úgy érezték, hogy a pénzüket egy konfliktus idején elvehetik.
“Ezek voltak az akkori biztonsági aggályok. Ma is ugyanezek az aggodalmak vannak, csak más formában” – mondja Baxter asszony.
Az Egyesült Királyságban a csalók naponta 4 millió fontot lopnak el az emberektől, ezért az ilyen csalások elleni védelem kiemelt fontosságú a pénzügyi ágazat és ügyfelei számára.
“Mindenkinek van valamilyen kapcsolata a pénzzel” – mondja Baxter asszony.
A pénzzel való kapcsolatunk jelenleg próbára van téve, nemcsak a megélhetési költségek emelkedése miatt, hanem a dolgokért való fizetés változó módja miatt is.
A Which? fogyasztói csoport szerint 2015 óta mintegy 4685 bankfiók zárta be kapuit.
További 226-nak a tervek szerint már az év végéig be kell zárnia, miközben a vidéki területeken a bezárások aránya meghaladta a városi területekét.
Az emberek egyre gyakrabban használják okostelefonjaikat és számítógépeiket pénzügyeik intézésére. A bankkártyák ma már sokkal elterjedtebb tranzakciós módszernek számítanak, mint a bankjegyek és érmék.
A Which? azonban arra figyelmeztetett, hogy a készpénzmentes társadalomra való áttérés emberek millióit hagyná “sodródni”. A kormány a legutóbbi királynői beszédben kijelentette, hogy törvényi úton fogja biztosítani, hogy az emberek otthonuktól ésszerű távolságon belül hozzáférjenek készpénzfelvételi és -befizetési lehetőséghez.
A történelem során rengeteg példa van arra, hogy a fizetés módja megváltozott.
Vegyük például a fizetőeszközként használt tárgyakat. Az egyik múzeumi vitrinben egy finoman csiszolt fejszefej áll. Valószínűleg soha nem használták semmiféle aprításhoz, inkább valamilyen tranzakcióhoz – egy kicsit olyan, mint a cserekereskedelem.
Hogyan készült a pénz az idők során
Baxter asszony rámutat arra, hogy a bankjegyek és érmék teljes eltűnése szélesebb körű kulturális hatással járna.
A kiállítás egyik része azt vizsgálja, hogy a készpénzt sokféleképpen használják szerencsehozónak – az újdonsült menyasszony cipőjébe való bedugástól kezdve a nyakláncokba való beágyazásig.
“A készpénzmentesség nem csak a fizikai érmék elvesztését jelenti, hanem számos hagyományt is” – mondja.
Modern viselhető tárgyak
Kevésbé bájos, inkább kényelmes az a mód, ahogyan a fizetést manapság gyakran beágyazzák azokba a dolgokba, amelyeket viselünk és hordunk.
Egy okostelefon vagy egy karóra segítségével sokan közülünk rutinszerűen koppintással fizetnek tárgyakért, busz- vagy vonatjegyekért,
Talán örülünk, hogy elveszítjük a készpénz hagyományait és fizikai jellegét?
A Marqeta kártyakibocsátó platform nemrégiben végzett felmérése szerint a 18 és 24 év közötti válaszadók 77%-a eléggé bízik az érintés nélküli fizetésben ahhoz, hogy otthon hagyja a pénztárcáját, és csak a telefonjával menjen el szórakozni.
“Bár a világjárvány volt a katalizátora az érintésmentes és a mobiltárcákra való áttérésnek, az ilyen fizetési lehetőségek kényelme, biztonsága és gyorsasága az, ami miatt elterjedtek lettek” – mondja Anna Porra, a Marqeta európai stratégiai igazgatója.
Bár szerinte ezek az úgynevezett intelligens mobiltárcák még gyerekcipőben járnak.
Az emberek ma már úgy is fizethetnek egy étteremben, hogy az asztalnál a telefonjukon lévő QR-kódot beolvassák, és kiegyenlítik a számlát, anélkül, hogy pincért kellene hívniuk. Szerinte hamarosan a buszmegállóban állva QR-kódokat fogunk beolvasni, hogy a közelben vásárolhassunk valamit.
Szerinte a legjelentősebb fejlemények akkor következnek majd be, amikor a készülékeink nemcsak fizetési eszközként működnek, hanem mesterséges intelligenciát is használnak, hogy pénzügyeink kezelésének módjait is felajánlják nekünk.
A fizetési és pénzügyi szolgáltatások egyesítése akár információt is adhatna a vállalkozásoknak arról, hogy mennyire vagyunk alkalmasak arra, hogy hitelre vásároljunk valamit, és útmutatást adhatna a fogyasztóknak a fizetés módjáról és arról, hogy azt megengedheti-e magának.
Az Egyesült Államokban és Kínában az úgynevezett szuperalkalmazások már most is elágaznak a fogyasztók számára elérhető pénzügyi termékek azonosításában, valamint egyéb szolgáltatásokat, például étkezési, szállodai és taxiválasztási lehetőségeket is kínálnak.
Porra asszony szerint az intelligens pénztárcák széles körű elterjedése csak akkor fog bekövetkezni, ha a szolgáltatók széles körű oktatást is nyújtanak, hogy a felhasználók magabiztosak legyenek, és ellenőrizni tudják, hogy mit javasolnak nekik.
Végső soron tehát a bizalom és a biztonság a lényeg – ez nem sokban különbözik attól a gondolatmenettől, amelynek eredményeképpen valaki közel 2000 évvel ezelőtt Észak-Yorkshire-ben elásott egy fazéknyi érmét.
