Állítások szerint a kedvtelésből tartott macskák évente 270 millió állat elpusztításáért felelősek csak Nagy-Britannia külvárosaiban.
A probléma valószínűleg jelentős hatással lesz a helyi ökoszisztémákra és a környezetre – a kutatók még azt is javasolják, hogy meg kell fontolni a macskák hozzáférésének korlátozását azokon a területeken, ahol „érzékeny vadvilág” található.
Egy új tanulmány szerint a természetes területek szélén élő macskák évente macskánként 34 halálesetért felelősek.
A szerzők azt találták, hogy más, külvárosi macskák, amelyeket házak vesznek körül, és távolabb vannak a természetes élőhelyektől, ennek kevesebb mint felét ölték meg – egyenként átlagosan 15-öt.
A Readingi Egyetem és a Royal Holloway szakértői azt fedezték fel, hogy a macskák mindkét területen hasonló számú madarat, de a zöldterületek szélén élők több emlőst öltek meg. A természetes területekhez könnyen hozzáférő macskák azonban több vörösbegyet öltek meg, mint a városlakók, akik hajlamosabbak voltak a feketerigókra vadászni.
A korábbi kutatásokkal ellentétben a csengő viselése nem volt elrettentő hatással – és valójában ezek a macskák hozták haza a legtöbb zsákmányt – állapította meg a tanulmány. A szakértők azonban azt feltételezték, hogy ennek az lehetett az oka, hogy ezek a háziállatok különösen hatékony vadászok voltak, és a tulajdonosok megpróbálták korlátozni őket a csengővel.
Nyulak, pockok, denevérek, sündisznók, mókusok, madarak és még egy kígyó is szerepelt a vizsgálatban említett zsákmányok között.
Dr. Rebecca Thomas, a londoni Royal Holloway Egyetem munkatársa kifejtette: „A macskák nem őshonos fajok.
„Hihetetlenül – és természetellenesen – nagy sűrűséget érnek el, különösen külvárosi környezetben.
– A gazdáik etetik őket, és állatorvosi ellátást kapnak, így mini szuperragadozóknak tekinthetjük őket.
A tanulmány becslése szerint Nagy-Britanniában körülbelül 9,5 millió kedvtelésből tartott macska él.
De többért is felelősek, mint pusztán a közvetlen gyilkosságért – magyarázta Dr. Tara Pirie, a vezető szerző.
„Már csak egy ragadozó jelenléte is megváltoztathatja a vadon élő állatok viselkedését, vagy csökkenti a táplálkozást a fokozott éberség miatt, vagy például távol maradnak a madarak a fészektől, és szabadon hagyják azt” – mondta Dr. Pirie, aki jelenleg a Surrey Egyetemen dolgozik.
„Ez csökkentheti mind a felnőttek, mind az utódok túlélését.
„A macskák olyan betegségeket is hordozhatnak, mint a [parazita] Toxoplasma gondii, amely átterjedhet a vadon élő állatokra, ami ismét csak csökkenti túlélési arányukat.
A Landscape and Urban Planning folyóiratban megjelent tanulmány 79 macska által hazahozott zsákmány mozgását és mennyiségét követte nyomon Berkshire-ben és Hampshire-ben egy éven keresztül.
Összehasonlították a természetes terület 100 méteres körzetében élők és az attól körülbelül 1 km-re élők ragadozási arányát.
“E tanulmányban talált ragadozók arányán alapuló egyszerű extrapoláció azt sugallja, hogy Nagy-Britanniában a 9,5 millió macska évente 160-270 millió prédát ölhet meg” – írta a csapat.
A szerzők megjegyezték, hogy a macskák pozitív hatással vannak az emberi mentális egészségre, de folytatták: „Évente több tízmillió állat elvesztését is okozzák a vadászösztönük miatt, amelyek bizonyos esetekben túlmutatnak az állatjóléti szempontokon, és természetvédelmi aggályokká válhatnak.
„Csak ha megértjük, hogy a kedvtelésből tartott macskák milyen negatív ökológiai hatásokat gyakorolhatnak helyi biodiverzitásukra, akkor kezdhetjük meg a megfelelő megközelítések kidolgozását a környezetre érzékeny macskatartással kapcsolatban.”
Ha azonban több táplálékot ad macskájának, az valószínűleg nem akadályozza meg a vadászatot.
Dr. Pirie kifejtette: „Úgy tűnik, hogy ha élelmiszert hagyunk kint nekik, az nem csökkenti a zsákmányszerzést.
“Ez végülis érthető, mert a macskákat a mozgás izgatja – gondoljunk csak egy játékkal játszó macskára -, és lehet, hogy a zsákmány mozgása az, ami egyszerűen kiváltja a macska vadászati viselkedését.”
