Sok mindenben különbözik a brit iskolarendszer az otthon megszokottól. Összességében nem feltétlenül jobb, de kétségtelenül vannak vitathatatlan előnyei ennek a gyerekközpontú oktatásnak. Az egyik nagy különbség az értékelés és osztályozás az angliai iskolákban.
Mindannyian őrzünk olyan emlékeket az iskolai éltünkből, hogy jaj, csak ma ne szólítson fel a tanár, csak ma ne feleljek. Hány röpdolgozat, villámteszt, témazáró, félévi, ismétlő, összefoglaló és még ki tudja miféle kis és nagy dolgozat okozott gyomorgörcsöt, álmatlan éjszakát.
És ha mégis feleltünk, vagy netalán rosszul sikerült egy felmérő akkor annak következményei hosszú időre meghatározták az iskolai és az otthoni hangulatot. Javítani kellett, és nem is volt rá mindig lehetőség. Ám hiába tanultunk már mindent meg, pótoltuk a hiányosságokat, az egyes az egyes maradt, és ugrott a félévi, vagy év végi kitűnő…
Nos, az ilyenfajta stressztől mentes a brit iskolarendszer.
Bár nagyon nehéz általában ismertetni az angliai iskolai értékelés menetét, hisz a sokféle iskolatípus miatt számtalan variációval találkozhatunk. Azért az kijelenthető, hogy a diákot nem a jegyeiben mérik.
Hibázhat, elronthat teszteket, lehet alul motivált és mégis megmaradhat az iskolában. Foglalkoznak vele töretlenül és számtalan lehetőséget kap a felzárkózásra, az ismeretei gyarapítására.
Nem bélyegzik meg, nem válik az osztály szégyenévé és nem könyvelik el örök vesztesnek.
Természetesen Angliában is vannak tesztek, vizsgák melyek eredményei hatással vannak a diákok jövőjére. De attól, hogy bizonyos kapuk nem nyílnak meg a rosszul teljesítő diákok előtt, még számtalan másik lehetőség áll előttük.
Így a későn érők, a csak bizonyos tárgyakban jeleskedők és az egyéb sajátosságok miatt lemaradók is megtalálhatják a nekik megfelelő képzést.
A brit iskolarendszer első lépcsője a legkisebbekkel foglalkozik (early years), 3-5 éves gyerekek tartoznak ide, akik óvodába, illetve az iskola előkészítő osztályokba járnak (nursery/reception).
Színes tevékenységekkel tarkított egy napjuk, sokféle készséget fejlesztenek, és nem annyira a tárgyi ismeretek elsajátításán van a hangsúly. Több tanár és tanárasszisztens kíséri figyelemmel a gyerekek tevékenységét, több csoportban, több pedagógus dolgozik velük.
Az értékelés szóban történik a szülő felé a fogadóórákon, illetve az év végi értékelésben írásban. (teacher assessment)
A fogadó órákon (parents’ evening) kívül a szülők bármikor fordulhatnak a tanárokhoz, személyesen, emailben, előre egyeztetett időpontokban. Kötelezően az adott iskolai év végén küldik haza az értékelőt (school report), ám a gyakorlatban ezt félévkor is megteszik.
Az általános iskola Angliában hat éve két szintre van osztva: key stage 1 az első és a második osztályosok, key stage 2 a fennmaradó négy évfolyam. Az elvárások is ezekhez a szintekhez vannak igazítva, és nem az egyes évek végére kell mindenkinek, egyformán elsajátítania mindent.
Nemzeti szintű felmérések is vannak az angol általános iskolában:
Year 1 – Phonics screening check – azt vizsgálja, hogy a tanulónak milyen szinten sikerült elsajátítania hangok és a betűk közti kapcsolatot. 40 kérdésből 32 helyes válasz jelenti azt, hogy magabiztos a tudásában.
Amennyiben egy gyerek nem éri el a küszöböt, pusztán annyi történik, hogy további foglalkozásokon vesz részt. Hisz ez képezi az olvasás alapját, tehát meg kell tanulni. Fontos tudni, hogy a felmérés a rendes napi tevékenység közben történik, a gyerek nem érezheti, hogy vizsgáztatva van. Akit mélyebben érdekel ez a felmérés, az alábbi linken nézhet utána.
Year 2 – Angol és matematika tárgyakból felmérő tesztet írnak országos szinten. Az ilyen típusú felméréseket SAT (iskolai képességeket mérő) teszteknek hívják. A nemzeti tanterv elvárásainak teljesítését hivatott felmérni. 2016-ban vezették be a másodikosok vizsgáját. A régi feladatlapok itt megtekinthetők.
Year 6 – SAT vizsga angolból és matematikából és helyenként tudományos ismeretekből. Előző évi tesztek, az értékelés szempontjai és százalékai itt találhatóak.
Az általános iskolákban (primary schools) nagy hangsúlyt fektetnek a rendszeres iskolába járásra, a helyes magatartásra és az iskolai munkához való pozitív hozzáállásra.
Ebből következően mindenhol találkozhatunk valamilyen ezeket értékelő rendszerrel. Például napocskára kerül annak a neve, aki példásan viselkedik. Felhőcskére kerülhet az, aki többszöri figyelmeztetés ellenére sem tartja be a megbeszélt és elvárt viselkedési szabályokat.
Kaphatnak különféle okleveleket, ha egyszer sem hiányoztak az adott időszakban, vagy kiemelkedően szorgalmasak, segítőkészek. Hetente írhatnak helyesírásból, matematikából rövid teszteket, illetve minden órán kérdezik őket, beszélgetnek velük, de soha sincsenek kiállítva, az osztály előtt faggatva.
A félévi illetve az év végi értékelések is különbözhetnek iskoláról iskolára, de jellemzően tartalmazzák tantárgyra lebontva, hogy az adott évben mi a Nemzeti Tanterv előírása, illetve, hogy a diák mivel foglalkozott, mit tanult az adott tárgyból, mi az, amit már ügyesen meg tud oldani, illetve mi az, amire a jövőben figyelni kell.
Leírják továbbá azt is, hogy az elvárt szinten, alatta, vagy fölötte teljesített-e az adott tárgyból. Külön minősítést kap a munkához való hozzáállás, az erőfeszítés, amit a diák a tantárgy tanulásába fektet (effort).
A tanuláshoz való hozzáállás, az önálló, illetve az együttes munkavégzés, a viselkedés az osztályban, és a szünetekben, a kézírás, a külalak és a házi feladat került osztályzásra például a kislányom félévi értékelésében első osztályos korában. Az osztályzat pedig betűket jelent: A – kitűnő, B – jó, C – megfelelő, D – figyelmet igénylő, E – aggasztó.
Az általános iskolából a középiskolába (secondary school) vezet az út, ahova 16 éves korukig járnak. Azonban ez az átmenet nem automatikus eljárás, hanem jelentkezni kell abba a középiskolába, ahova járatni szeretnénk a gyermekünket.
Az általános iskolák már ötödikben felkészítenek erre az eljárásra, és a középiskolák nyílt napokat szerveznek, ahol mindenről tájékozódhatunk. A középiskolák a felvételi eljárás során meghatározzák a felvételi követelményrendszerüket, melyek alapján döntenek a diák felvételéről. Ezeknek alaposan utána kell nézni és felmérni, hogy mennyi eséllyel pályázik a gyerekünk az adott intézménybe.
A felvételi kritériumok között szerepelhet az, hogy milyen közel lakunk az iskolához. Egyházi fenntartású intézmény esetén a vallásunk, és természetesen túljelentkezés esetén a SAT vizsga eredményei is.
Általánosan elmondható az, hogy a középiskolában a year 7-8-9 a key stage 3, a 10. és 11. évfolyam pedig a key stage 4, melynek végén a GCSE (General Certificate of Secondary Education – a középiskolai tanulmányokat lezáró) vizsgák állnak.
A diák további céljaitól függően dönt arról, hogy hány tárgyból szeretne ilyen vizsgát tenni, és a vizsgán elért eredményei szerint minősül majd bizonyos szintűnek (level 1 vagy level 2 qualification) ez a végzettség. Az osztályzás A-G, illetve 9-1, ahol az A illetve a 9 a legjobb. Innen sok irányba léphetnek tovább, például valamilyen szakmát tanulhatnak a helyi College képzéseiből válogatva.
Azok a diákok, akik szeretnének továbbtanulni a középiskolák úgy nevezett sixth form képzésében vesznek részt. Ez rendszerint két év (year 12-13/key stage 5) és az A-level megnevezésű vizsgákra készít fel. Az egyetemek általában 3-4 ilyen vizsgát várnak el, melyek eredményei UCAS (az egyetemi felvételi irányító szerve) pontokká alakítva számítanak majd az egyetemi felvételi eljárás során.
Természetesen az ellenőrzés és értékelés gyakorlata középiskolánként változik, ám néhány szempontot kiemelhetünk ebből is. A tanárok folyamatos visszajelzést adnak a diák munkájáról, házi feladatáról, de a félévi értékelésben olyan minősítésekkel találkozhatunk például, mint: C – aggodalomra okot adó, E – felfedező, D – fejlődő, M – elmélyülő, Ex – kiemelkedő.
Ezenfelül a fejlődést (progress) és az erőfeszítést (effort) is jelzik, +/- jelekkel. Ezek a betűjelek osztályonként változhatnak és mindenképp sajátosak az egyes iskolákban. Ezért szükséges az adott iskola értékelési rendszerét megismerni.
A felsorolt vizsgák mellett más megmérettetésben is része lehet gyermekünknek, például a 11 plus nevű vizsga, ami akkor szükséges, ha az általános iskolából magán vagy ezt a vizsgát elváró középiskolába szeretne bekerülni.
Amennyiben egy erős, akadémiai elvárásaiban magas szintű középiskolába szeretne a diák bejutni (pl grammar schools) akkor egy olyan vizsga szükséges, amelyik felméri, hogy eléggé felkészült-e az ott folyó komoly munkára. Ilyen pl a Kent Test, melynek eredménye mellett a G betű szerepel amennyiben ajánlott a gyereknek ez a típusú iskola.
Láthatjuk, tehát, hogy központi vizsga az Egyesült Királyságban is van és az egyes iskolák saját értékelési rendszerükön belül különféle teszteket, felméréseket, osztályozási módokat alkalmazhatnak. Azonban az jellemző, hogy nem az egyszeri teljesítmények számítanak csupán, hanem a rendszeres visszajelzéseken és sokoldalú jellemzésen alapuló egyénre szabott értékelés a mérvadó.
A tanulás öröme, a fejlődés édes íze nem vész el a felelések, a váratlan felmérők, a kétszeresen számító témazárók miatti feszültségek tengerében.
Felejtsd el a drága külföldi pénzküldést! Tudunk jobbat.
Hogyan szerezz a legjobb áron repülőjegyet? Megmutatjuk.
Szeretnéd elérni a legtöbb angliai magyart? Hirdess nálunk!
