Angliában a legtöbb ünnepet eltérő szokások és hagyományok öveznek, mint Magyarországon. Éppen ezért nincsenek könnyű helyzetben azok a magyarok és magyar családok, akik szeretnének a régi szokásokhoz ragaszkodni.
Itt a húsvét és otthon a kislányok már lázas izgalommal készítik a tojásokat, a kisfiúk pedig gyakorolják a locsoló verseket – itt Angliában bizonyosan kevés magyar család hétvégéje telik azonban így. A magyar hagyományok és szokások megtartása Angliában hogyan lehetséges, ha lehetséges egyáltalán?
De nem is kell a nagyobb ünnepekre gondolnunk, hiszen sokszor egy apró magyar családi szokás megtartása is nehéz lehet Angliában. Húsleves, rántott hús és almás rétes a vasárnapi ebédnél? Mikor az angol barátaink alig várják a sunday roast-ot? Lehetséges egyáltalán, hogy hűek maradjunk a magyar hagyományainkhoz itt, Angliában? Át tudjuk-e örökíteni gyermekeinknek azokat a magyar tradíciókat, melyek a mi gyerekkorunkat kísérték végig?
Ez alkalommal egy kedves ismerősömmel, Mónikával beszélgetünk erről. Móni 16 éve érkezett Angliába azzal a céllal, hogy tökéletesítse angol tudását, majd ezután hazautazzon. Ez a terve akkor dőlt dugába, amikor szívét elrabolta a „magas, szőke (nem herceg)”. S akivel ma már 10 éve él boldog házasságban és neveli 2 csodálatos gyereküket. Mónikát kérdeztem arról, hogy ő hogyan lavírozik két ország szokásai között angol férjével és két gyermekével.
Kérlek, először mesélj arról, hogy te otthon, Magyarországon mennyire nevelkedtél hagyománytisztelő családban? Mennyire tartottátok a tipikus magyar hagyományokat és mennyire voltak a te családodnak saját szokásai?
Szüleim mindig nagy gondot fordítottak arra, hogy az ünnepek meghitt családi hangulatban teljenek. Édesanyám mindig napokig készült, sütött-főzött. Különösen a karácsony és húsvét tartozik a legkedvesebb emlékeim közé, az ünnepi illatokat és az ízeket a mai napig érzem, itt vannak velem. Húsvétkor a tojás festés vagy karácsonykor a bejgli sütés szinte kötelező volt nálunk.
Gyerekként nővéremmel mi is szerettünk részt venni a nagy készülődésben és gyakran különböző műsorokat és előadásokat tartottunk a családnak. Verseket mondtunk és sokszor táncoltunk is. Nagyon szerettük szórakoztatni egymást és Édesapám gyerekek kori anekdotáival együtt nagyon sok nevetés és vidámság töltötte be ezeket a napokat.
Fontosnak tartod azt, hogy az Angliában született és felnövő gyerekeidnek átadj valamit Magyarországból?
Nagyon erős kapocs köt a Magyarországon élő családomhoz és az ottani barátokhoz. Így a gyerekek születése után magyarságom és annak hagyományainak megőrzése még fontosabbá vált. Kislányom születése után nagyon sokat utaztunk „haza”. Kétlakiságunk teljesen megszokottá vált a gyerekeknek. Az ottani élet és érzések ezek alatt az évek alatt teljesen beléjük ivódtak.
Azokban az időkben még magyar mesekönyvek és régi mese dvd-k sokaságát hoztuk ki és olyan öröm volt látni, hogy mindkét gyermekem úgy mint az angolt, a magyar nyelvet is teljesen elsajátították. Ismerik Süsü, a sárkányt vagy Bogyó és Babócát és óriási boldogság számomra, ahogy forgatják és már olvassák a magyar könyveket.
Ugyanúgy szeretik a húslevest (kiváltképp édesanyám húslevese után sóhajt mindenki elégedetten nagyokat) vagy a rántott húst és a kovászos uborkát. Most már pedig velem együtt mindig óriási izgalommal készülnek az ünnepekre. Mikuláskor ugyanúgy ki rakják a megtisztított kis cipőket mint minden más Magyarországon elő gyerek vagy várják a Jézuskát és húsvétkor a nyuszikat.
Lényegesnek tartod, hogy a családodnak saját magatok által kialakított szokásai legyenek vagy szívesebben viszed tovább a te gyerekkorod szokásait?
Az évek során rengeteg új, saját hagyományt vettem fel és építettem be a mi kis családunk életébe. Leginkább azért is, mert egy angol apukával és magyar anyukával a kettősség végig kíséri a családunk életét.
Karácsonykor a gyerekek ugyanúgy várják a Jézuskát mint ahogy Santa Claust és ugyanúgy eszünk káposztát Szenteste, mint ahogyan másnap pulykát. Számunkra ez vált családi tradícióvá. S bár az évek során az ünnepi szokásaink igényeltek némi finomítást, azt hiszem a gyerekek nevében is elmondhatom, hogy Jézuska és Santa Claus eddig minden évben kitűnően teljesített.
Persze emellett ugyanúgy viszem tovább és adom át azokat az értékeket, amit édesanyám megtanított nekünk: többek között a sütés és főzés élvezetét és az otthon melegének és biztonságának érzését.
Én sokszor érzem azt, hogy manapság igen nehéz megtartanunk a mi, saját „hétköznapi ünnepeinket”: egész nap rohanás, rengeteg a tennivaló, munka, iskolai teendők. Jut egyáltalán ma az embernek ideje arra, hogy minőségi időt töltsön a családjával? Jut idő arra, hogy bármit is szokássá tudjon alakítani egy dinamikus, pezsgő család életében?
Igen, mindenképp, legalább is törekednünk kell rá. Nálunk például a vasárnapi ebédek nagyon fontossá váltak. A héten szinte ez az egyetlen olyan alkalom, amikor az egész család együtt leül az asztalhoz. Persze a kettősség itt is sokszor megmutatkozik, mert a roast dinner mellett van, hogy húsleves és rántott hús kerül az asztalra.
A szombat reggeli palacsintázás a gyerekkel is az egyik kedvenc és kihagyhatatlan tradíciónk lett mára. Vagy a péntek esti közös házi pizza sütés és az otthoni mozizós estéink. Ebben a rohanó világban szerencsére a hétköznapokon is azért sikerül a gyerekekkel kialakítani olyan szokásokat, amiket szeretünk. Nem igényelnek különösebb szervezést és erőbedobást.
Hogyan éli meg ezt a kettősséget a férjed és a férjed családja? Nyitottak arra, hogy új dolgokat ismerjenek meg vagy jobban ragaszkodnak ahhoz, ami tipikus angol?
Igen, a nyitottság (és valószínű a bátorság is) már eredendően is meg volt már azzal, hogy a férjem egy magyar lányt vett feleségül. A magyar konyha az, amit ő nagyon szeret és tradíciók, amikről tudja, hogy mennyire fontosak számomra – ezeket mindig szem előtt tartotta. Az esküvőnk is két országban zajlott: az angol esküvőnk után indultunk Magyarországra, ahol az angol násznép kitűnően szórakozott hajnalig a híres magyar vendégszeretetben.
Persze igyekszünk egyensúlyt teremteni és kiváltképp mióta a gyerekek megszülettetek, próbáljuk ezt tovább erősíteni. Míg az év nagy részét itt töltjük Angliában, a magyar nyarakat mamáéknál a Duna part mellett pecázással és családi sütögetésekkel – ezeket a férjem sem hagyná ki soha.
Hamarosan itt a húsvét – ti hogyan ünnepeltek? Tojás kereséssel a kertben vagy a gyerekek kapnak egy kosarat, amit teleszednek fűvel és abba hozza majd nekik a nyuszi az ajándékot? A mi családunkban legalábbis ez utóbbi volt a szokás. A locsolkodás gondolom elmarad, a szomszédok biztos furcsa szemmel néznének az ajtó előtt álló, parfümös üveget tartó kisfiadra. 🙂
A locsolkodás igen, itt elmarad. Hozzá kell tennem a névnap mellett talán ez az egyetlen olyan magyar szokás, amit férjem még ennyi év után sem igazán ért. Pár évvel ezelőtt a gyerekek ízelítőt kaptak belőle, amikor épp otthon voltunk tavasszal. Drága Édesapám elvitte kisfiamat a rokonokhoz locsolkodni és kapott is érte egy nagyon szép kis piros tojást – kislányomat pedig ugyancsak meglocsolták a rokonok. Ez az öröm az arcukon felejthetetlenné vált számomra.
Mivel a húsvétokat javarészt Angliában töltjük, így az angol mellett a magyar tradíciókat is próbálom ugyanúgy fenntartani. Sütünk hot cross bun-t, tojást festünk és sonkát főzünk, a nyuszinak pedig fészket készítünk és nagy izgalommal várjuk. Ha pedig az angol idő kegyes hozzánk, nagyokat kirándulunk.
Azt hiszem Mónikáék kettős családi élete remekül példázza azt, hogyan lehetséges a magyar hagyományok és szokások megtartása Angliában – ha ezt szeretnénk. Essen azonban a választásunk kizárólag csak az egyikre vagy akár döntsünk saját szokások kialakítása mellett, a hangsúly legyen a családunkon és a közös élményeken, melyekre évek múltán is szívesen emlékezünk majd vissza. A boldog emlékek ugyanis ezekből a közös pillanatokból lesznek – éljünk a világ bármely pontján is.
