Minden húsvétkor a gyerekek országszerte rohannak otthonaikba és kertjeikbe csokitojások után kutatva. Sok család számára a húsvét nem húsvét az éves tojásvadászat nélkül.
De miért kötjük a kincsvadászatot a húsvéthoz? Fedezzük fel, honnan ered a tojásvadászat, és hogyan vált húsvéti ünnepeink részévé.
MIÉRT REJTJÜK EL A TOJÁST HÚSVÉTKOR?
Sok kereszténység előtti társadalomban a tojás a tavaszhoz és az új élethez kapcsolódott. A korai keresztények ezeket a hiedelmeket adaptálták, így a tojást a feltámadás szimbólumává, az üres héjat pedig Jézus sírjának metaforájává tették.
A középkorban tilos volt a tojásevés a nagyböjtben, a húsvét előtti 40 napos időszakban. Húsvétvasárnap a böjt lakomával és mulatsággal ért véget, és a tojást ezen ünnepek fontos részének tekintették. Ez különösen igaz volt a szegényebb emberekre, akik nem engedhették meg maguknak a húst. A templom nagypénteki felajánlásaként is kapott tojást, a falubeliek húsvétkor gyakran ajándékoztak tojást az uradalomnak. Az uralkodók is bekapcsolódtak ebbe a hagyományba – 1290-ben I. Edward 450 tojást vásárolt, hogy színekkel vagy arannyal díszítsék azokat, majd szétosztották őket a háztartásában.
A húsvéti tojásvadászat szokása azonban Németországból származik. Egyesek szerint eredete a 16. század végére nyúlik vissza, amikor a protestáns reformátor Luther Márton tojásvadászatot szervezett gyülekezete számára. A férfiak elrejtették a tojásokat, hogy a nők és a gyerekek megtalálják. Ez rábólintott a feltámadás történetére, amelyben az üres sírt nők fedezték fel.
A német evangélikus hagyományban a húsvéti tojásvadászat a húsvéti nyuszihoz – vagy eredeti nevén a húsvéti nyúlhoz – kapcsolódik. Az első írásos utalás a húsvéti nyúlra 1682-ben volt Georg Franck von Franckenau esszéjében, a De ovis paschalibus-ban („A húsvéti tojásokról”). A nyulak és a húsvét közötti kapcsolat azonban korábban Közép-Európába nyúlik vissza. A nyulat a termékenységgel és Szűz Máriával hozták összefüggésbe, és néha a Szűz és a Gyermek Krisztus festményein, valamint kéziratokon is szerepelnek. A szokás szerint a nyúl egy kosár fényesre festett tojást hozott minden jó gyereknek, és ezeket elrejtették a ház és a kert körül, hogy a gyerekek megtalálják.
Gyermekként a leendő Viktória királynő élvezte a tojásvadászatot a Kensington-palotában. Ezeket édesanyja, a német származású Kent hercegné szervezte meg. 1833. április 7-én, vasárnap a 14 éves Viktória hercegnő ezt írta a naplójába: „A mama szép festett és díszített tojásokat készített, mi pedig megkerestük őket”.
Victoria és Albert folytatta ezt a német hagyományt, és tojást rejtettek el, hogy gyermekeik megtalálják a nagycsütörtökön. Albert feladata volt a tojások elrejtése, „kis mohakosarakba” bújtatása a palota körül. Victoria számos utalást tett ezekre a tojásvadászatokra a naplóiban, többek között 1869-ben, amikor ezt írta: „Reggeli után a gyerekek, mint általában ezen a napon, húsvéti tojást kerestek.”
A királyi család a húsvétot általában a windsori kastélyban töltötte, de 1848-ban Victoria nyaralójában szálltak meg Osborne-ban, a Wight-szigeten. Victoria ezt írta a naplójába:
“A reggelink alatt és utána a gyerekek húsvéti tojásra vadásztak, nagycsütörtök volt, és rendkívül boldogok voltak.”
A tojásokat valószínűleg keményre főzték és díszítették, az akkori szokásoknak megfelelően. A tojások színezésének legegyszerűbb módja az volt, hogy hagymahéjjal megfőzték, ami gazdag arany árnyalatot adott a héjának. Egy másik technika az volt, hogy a tojást forralás előtt tormavirágba csomagolják. Ez finom sárga és barna mintát eredményezett.
Megpróbálhatod te is így megfesteni a tojásokat néhány háztartási hozzávalóval, hogy azután elrejtsd őket a családodnak.
A mesterséges tojások az 1850-es években kezdtek megjelenni Londonban, és az Illustrated London News szerint 1874-re váltak népszerűvé. 1863. április 2-án Viktória királynő feljegyezte naplójába: „Bébi [Beatrice] nagyon örült egy hatalmas húsvéti tojásnak (amelyet tartalmaz) egy babát és annak vécéjét), amelyet Affie [bátyja] hozott neki.” A csokoládé tojás először Franciaországban és Németországban jelent meg a 19. század elején, de itt, az Egyesült Királyságban Fry készítette az első húsvéti csokoládé tojást 1873-ban.
Bár a tojásvadászat Közép-Európából ered, Nagy-Britanniának megvoltak a tojással kapcsolatos húsvéti hagyományai. Észak-Angliában és Skóciában évszázadokra nyúlik vissza a tojásdíszítés és az ajándékozás, illetve az otthon díszítésének szokása. A húsvéti latin „pascha” szóból „pace-egging” néven ismert, először a XVIII. század elején Lancashire-ben jegyezték fel, és a 19. század elejére az ország nagy részén népszerű volt.
A tojáshengerítés szintén húsvéti hagyomány volt Nagy-Britannia északi részén, különösen Cumbriában, ahol a gyerekek az 1790-es évektől gyűltek össze, hogy díszített tojásokat gurítsanak le a füves dombokról. Az Edward-korszakban minden évben nagy tömegek gyűltek össze a hagyományos tojásforgató helyeken, mint például a penrithi várárok, az Avenham Park Prestonban és az edinburghi Arthur’s Seat.
A MODERN TOJÁSVADÁSZAT
A húsvéti tojás és a tojásvadászat a 19. század végén és a 20. század elején vált népszerűbbé Angliában, ahogy a társadalom megváltozott. A családi élet egyre inkább a terjeszkedő viktoriánus középosztály prioritása lett, és több rendelkezésre álló jövedelmük volt. A viktoriánusokat is lenyűgözték a régi hagyományok. Ennek eredményeként a húsvét eltávolodott attól, hogy elsődlegesen vallási és közösségi ünnep legyen, és inkább a családra, az otthonra és a gyermeki örömökre helyezte a hangsúlyt.
Ennek ellenére a századfordulón a tojásvadászat újdonságnak számított – olyannyira, hogy 1892-ben A.E. Housman költő úgy gondolta, érdemes megjegyezni, hogy „Németországban húsvétkor színes tojásokat rejtenek el a ház és a kert körül, amit a gyerekek nagyon szórakoztatónak találnak megkeresni”
A 20. század közepe óta az édesipari cégek, például a Fry’s, a Cadbury’s és a Rowntree a húsvéti tojásvadászat népszerűségét használták fel termékeik népszerűsítésére.
