Miért különleges ez a mostani felülvizsgálat?
A mostani Költségvetési Felülvizsgálat (Spending Review) előtti stratégiai tervezés és többéves pénzügyi előkészítés egy jól működő gazdaság alapvető eleme. Ez a dokumentum azt mutatja meg, hogy a kormány hogyan osztja el az erőforrásokat az egyes minisztériumok között, és így világos képet ad arról, melyek a valódi prioritások, amikor valóban dönteni kell. Azonban a pénzügyminiszter munkatársai szerint ez most egy „másfajta felülvizsgálat” lesz.
Nagy számok, hosszú távú befektetések
Az új kormány egyéves fennállása után ez az első olyan alkalom, amikor lehetősége nyílik arra, hogy világos és magabiztos víziót mutasson a magánszektor és a nemzetközi befektetők felé. Ez egyfajta vizsga is: valóban komolyan gondolja-e a kormány a gazdasági növekedés elősegítését, vagy továbbra is elkerüli a kockázatot?
Egyes cégvezetők értetlenül állnak az előtt, hogy a Labour párt ilyen nagy parlamenti többséggel miért viselkedik úgy, mintha félne a saját árnyékától. Hallani lehetett olyan tervekről, hogy a kormány komolyabb konfrontációkra készül a nagyberuházásokkal kapcsolatban, például az építési engedélyek kérdésében. De vajon tényleg megteszik a szükséges lépéseket, például a zöld technológiák elterjesztésének támogatására, vagy a net zero célkitűzések miatti politikai ellenállástól tartva visszakoznak?
A kancellár központi célja most a tőkeberuházásokra való fókuszálás. A GDP arányában számított tőkeberuházási szint az elkövetkező öt év átlaga alapján 2,7% lesz – ez az érték közel fél évszázada nem volt ilyen magas. Ez több, mint amit Brown-Darling kormánya 2010-ben valaha is elköltött. 2000-ben ez az arány mindössze 0,5% volt.
Természetesen az, hogy nagy összegeket különítenek el, még nem garantálja, hogy ezeket hatékonyan is elköltik. A tőkeberuházások a legelsők között szoktak áldozatul esni, amikor pénzügyi válság alakul ki, mert politikailag kevésbé érzékeny egy új vasútvonal vagy kórház elmaradása, mint a tanárok bérének csökkentése.
Az új hitelfelvételi szabályok azonban lehetővé teszik, hogy ezekre a hosszú távú célokra különítsenek el pénzt, miközben a napi kiadásokra szigorúbb kontroll érvényesül. Ez a kettős mechanizmus célja, hogy biztosítsa a jövőbeni gazdasági növekedést.
A stratégiai cél: az állam “újrahuzalozása”
Hasonló Posztok
Az egyik fő célkitűzés a hosszú távú kiszámíthatóság megteremtése. A magánberuházások is csak akkor követik az állami beruházásokat, ha azok kiszámíthatók és tervezhetők. Az R&D (kutatás-fejlesztés) területén is növelik a kiadásokat – ez a tudásalapú növekedés kulcsa.
A legnagyobb figyelmet kaphatja a Liverpool és Manchester közötti új gyorsvasút projektje, amely szimbolikusan visszautal az ipari forradalom korára és az 1829-es Stephenson-féle Rocket gőzmozdonyra. A cél nem kevesebb, mint egy új ipari forradalom elindítása.
A realitások: kompromisszumok és új szempontok
A növekvő védelmi kiadások zöme is tőkejellegű – a többi minisztériumnak így komoly áldozatokat kell hoznia. A mostani felülvizsgálat során minden minisztérium nulláról indította a tervezést – azaz elvileg akár egész projektek is megszűnhetnek. Emellett sok lesz az „olyan befektetés, ami hosszú távon megtakarítást hoz” típusú döntés: például AI alapú szkennerek bevezetése az egészségügyben, amelyek hosszabb távon csökkenthetik a kiadásokat.
A cél ambiciózus: átalakítani az állam működését és újra mozgásba lendíteni az országot.
A Covid árnyékában
Bár az új hitelfelvételi szabályok lehetővé teszik a nagyprojektek finanszírozását, a mindennapi kiadások terén komoly szigor jellemzi a költségvetést. A pandémia hatásai még mindig érzékelhetők – megnövekedett az igény az egészségügyi, szociális és oktatási szolgáltatások iránt, miközben az adófizetési hajlandóság nem nőtt ezzel arányosan.
A politikai nyomás is egyre nagyobb: az ellenzéki pártok közül többen radikálisabb államcsökkentési terveket szorgalmaznak. A kancellár egyensúlyozni próbál: egyszerre kell betartani a költségvetési szabályokat, reagálni a rövid távú társadalmi elvárásokra, miközben hosszú távon beruházásokkal szeretne növekedést elérni.
Ez nem kis teljesítmény – de ha sikerül, az új korszakot nyithat a brit gazdaságban.
Következő lépések és kérdések:
- Vajon a szerdán nyilvánosságra kerülő dokumentumokban mely projektek szorulnak háttérbe?
- Milyen konkrét területeken jelenik meg a “beruházás a megtakarításért” logika?
- Elég erős-e a politikai akarat, hogy a vállalati bizalom tartósan megerősödjön?
Mindez eldőlhet a következő hónapokban, de egy biztos: a Labour kormány most lépett rá először igazán arra az útra, ahol végre maga mögött hagyhatja saját árnyékát.
