A legnagyobb katolikus észak-írországi párt, a Sinn Féin szerint a jövő havi választások után napirendre kell venni az ír sziget egyesüléséről szóló népszavazást.
Az Egyesült Királyságban május 5-én helyhatósági választásokat tartanak, és ennek keretében újjáválasztják az észak-írországi törvényhozást (Stormont) is.
A felmérések hónapok óta következetesen azt valószínűsítik, hogy az ír sziget egy évszázaddal ezelőtti megosztása óta most először a Sinn Féin frakciója lesz a legnagyobb létszámú az új Stormontban.
Ez azt is jelenti, hogy a felekezetközi hatalommegosztásra alapuló belfasti kormánynak most először katolikus vezetője lenne Michelle O’Neill, a Sinn Féin észak-írországi tagozatának vezetője, a párt alelnöke személyében.
A Sinn Féin – az észak-írországi britellenes katolikus mozgalom legnagyobb politikai ereje – hétfő este Belfastban ismertetett választási programjában hangsúlyosan kiemelte az egyesítési népszavazás kérdését. A dokumentum leszögezi, hogy a brit és az ír kormánynak a jövő havi választások után meg kell határoznia az ír sziget egységesítéséről szóló referendum időpontját, mivel “most jött el az ideje annak, hogy a jövőről is szót ejtsünk”.
Michelle O’Neill a választási programot bemutató rendezvényen kijelentette: ír republikánusként egységes országként szeretné látni Írországot.
Hozzátette: felelőtlenség lenne, ha az ír, illetve az új észak-írországi kormány nem látna hozzá az ír sziget újraegyesítését célzó tervek előkészítéséhez.
Michelle O’Neill kijelentette azt is, hogy nem tartja kizárhatónak az egyesítésről szóló népszavazás megtartását még a jelenlegi évtized vége előtt.
Az észak-írországi rendezésről kötött 1998-as nagypénteki megállapodás lehetővé teszi egy ilyen referendum kiírását, ha a közvélemény-kutatásokból nyilvánvalóvá válik, hogy az észak-írországi lakosság többsége az ír sziget egyesítését pártolja.
Ebben az esetben a népszavazást London részéről a mindenkori brit kormány északír-ügyi minisztere kezdeményezheti saját belátása szerint, de az egyesítésről az Ír Köztársaságban is referendumot kell tartani.
Észak-Írország nem része az Anglia, Skócia és Wales uniójából álló Nagy-Britanniának, de vele együtt alkotja az Egyesült Királyságot a brit korona fennhatósága alatt.
Az 1998-as egyezménnyel elindított megbékélési folyamat eredményeként a britpárti protestáns mozgalom legnagyobb ereje, a Demokratikus Unionista Párt (DUP) és a Sinn Féin együtt kormányozza Észak-Írországot, olyan egységkormányt alkotva, amely a korábbi évtizedekben teljesen elképzelhetetlen lett volna.
A két politikai erő között azonban továbbra is rendszeresek villongások, és ez többször is a felekezeti kormányzás összeomlásához vezetett.
Az egyik legfőbb nézeteltérés az, hogy a Sinn Féin elkötelezetten pártolta az Egyesült Királyság EU-tagságát, a DUP viszont radikálisan EU-szkeptikus mozgalom.
Az Egyesült Királyság EU-tagságáról 2016-ban rendezett népszavazáson országos átlagban a résztvevők szűk, 51,89 százalékos többsége a kilépésre szavazott, Észak-Írországban azonban a választók csaknem 56 százaléka a bennmaradásra voksolt.
Skóciában szintén folyamatosan napirenden van az elszakadásról szóló újabb referendum kérdése, különösen a hat évvel ezelőtti EU-népszavazás óta, amelyen a skótok 62 százaléka a további uniós tagságra szavazott.
Nicola Sturgeon skót miniszterelnök, a Skóciában kormányzó függetlenségpárti Skót Nemzeti Párt (SNP) vezetője azóta sokszor hangoztatta azt a véleményét, hogy az EU-népszavazás eredménye miatt elengedhetetlenné vált az újabb skót függetlenségi referendum, mivel Skóciát egyértelműen kinyilvánított bennmaradási szándéka ellenére London “kirángatta” az Európai Unióból.
Skóciában 2014-ben már tartottak egy népszavazást a függetlenné válásról, de akkor a résztvevők 55 százaléka még arra voksolt, hogy Skócia ne szakadjon el Nagy-Britanniától.
