Halljátok? Karácsonyi daloktól zeng a város: a rádióállomások, az utcazenészek, a hangfelvételek a bevásárlóközpontokban és a vidám gyerekkórusok a téren a fenyőfa körül mind-mind az ünnepi hangulatot idézik. Adventi vásárok, csillámló fények, fűszeres illatok, összenevető emberek vesznek körül, bárhova is megyünk. Jön a karácsony. Otthon és itt, Angliában is feltartóztathatatlanul közeleg a szenteste.
Hogyan készülünk a karácsonyi ünnepekre mi, Angliában élő magyarok? Mennyivel másabb itt ez az ünnep, mint otthon? Számít-e igazán, hogy sok külsőségben tényleg eltérően ünnepelnek? Megváltozott a karácsonyi üzenet számunkra attól a ténytől, hogy messze vagyunk a gyökerektől, hogy a távolból vágyódunk a szeretteinkkel ünnepelni? Milyen a karácsony az otthontól távol?
Természetesen, ahány ember, annyi történet. Azért az úgy általában igaz lehet, hogy akkor érezzük igazinak az ünnepet, ha van benne valami, ami a megszokott, bensőséges érzetet idézi. Mint amikor még ragyogó szemekkel, izgatott lélekkel lestük mikor jön már a Jézuska.
Az igazság az, hogy már otthon is mások ezek a mai, modern karácsonyi ünnepek, mint a hagyományos magyar falvak szokásai szerinti karácsony. Ráadásul minden családnak megvannak a maga sajátos rítusai, ünnepi szertartásai, így mindegyikünknek más az az apró dolog, ami életre kelti az igazi ünnepi érzetet.
Otthon Magyarországon az első adventi gyertya meggyújtásával veszi kezdetét az ünnepi várakozás. A városok, a közterek, a lakóházak színes fényekbe öltöznek. Forralt bor, sült gesztenye és bejgli illat lebeg körülöttünk. Kitör a vásárlási láz, mindenki igyekszik megtalálni azt a nagyon frappáns, nagyon egyedi ajándékot, amelyikkel meglepetést, örömöt, örök emléket tud okozni mindazoknak, akiket nagyon szeret.
Az iskolákban, óvodákban karácsonyi foglalkozások, szívhez szóló előadások örvendeztetik meg a szíveinket. A munkahelyeken karácsonyi vacsorák, vidám partik erősítik bennünk az ünnepi hangulatot. Aztán egyre belsőbb köreinkbe vonulunk vissza, és szenteste a családunkkal üljük körbe az asztalt. Kinél halászlé, kinél töltött káposzta a hagyományos menü, de sokan tálalnak ételkülönlegességeket ezen a fontos estén. Bor, sült alma, rengeteg süti édesíti a pillanatot.
A fenyőfa pompás díszruhája hívogatja az angyalokat. Sok, színes ajándék érkezik alája, amit nevetve, meghatódva, szeretettel bontogat a család apraja-nagyja. Mert azért igyekszünk együtt tölteni az ünnepeket, hagyományosan a család együttlétének estéje ez. Templomba is elmegyünk, még azok is, akik, soha máskor. Valahogy a szentség átsüt a kereskedelmi rohanás felszínén.
Vágyat érzünk az elcsöndesedésre, a befelé fordulásra. A magasztosabb eszmék és életünk legfontosabb értékei feletti töprengésre. Lelassulunk egy pár napra, belenézünk önmagunk és szeretteink lelkébe és hálát érzünk, amiért vagyunk egymásnak és olykor bűntudatot is, amiért csak most, csak pár napig vagyunk közel egymáshoz.
S milyen az angol karácsony?
Bármilyen hihetetlen ugyanilyen. Ugyanúgy zsong, pezseg a város, csillognak a fények, énekszó simogatja az üzletekben vásárlók, a vásárokban sétálók lelkét. Az iskolák, a templomok ugyanúgy készülnek az ünnepre, hangolják a lelkeket a szeretet ünnepére.
Angliában már az adventi időszakban áll a feldíszített karácsonyfa, és karácsony első napjának reggelére tömi meg ajándékkal a kandallópárkányon lógó óriás zoknikat a kéményen át besurranó télapó. Pulyka és pite van az ünnepi asztalon és a karácsonyi pukkantók (Christmas cracker) elmaradhatatlan kellékei az ünnepnek.
Az angolok a hétköznapokon is mosolyognak, de ilyenkor még kedélyesebbek. Segítőkészek, sokat adakoznak, jótékonykodnak ilyentájt. Rengeteg karácsonyi lapot küldenek, adnak át személyesen a legtávolabbi ismerősöknek, kollégáknak, szomszédoknak is. A karácsonyi munkahelyi partik, a különféle színházi és revü-előadások hagyományos részei az ünnepnek.
A karácsonyi ebéd a család összetartozását szimbolizálja, míg a Királynő délutáni beszéde a nemzet összetartozásának a jelképe. Ugyanúgy igyekeznek együtt ünnepelni a család szétszóródott tagjai és számukra is a keresztény világ szent ünnepe, a szeretet fényének szétáradása a karácsony.
Mi, Angliában élő magyarok a szokásosnál érzékenyebbek vagyunk az adventi időszakban. Az első karácsonyi dallamok, a korán felkerülő adventi kopogtatók, a villogó fények a kertekben megpendítenek bennünk egy ősi haza hívó szót. Valahogy úgy érezzük, mintha valaki, a messzi távolból szólítana. Valaki hazahív, egy érzés átível a kilométereken és fojtogat.
Mindent megteszünk, hogy hazamehessünk, főleg, ha van még kihez. Ha szerető szülők, testvérek, családtagok vannak otthon, akkor a szürreálisan magas repülőjegy árak, a zsúfolt repterek vagy a kiszámíthatatlan európai utak, a zimankós időjárás és egyéb elemek ellenére útra kelünk, hazamegyünk.
Mennünk kell, mert illik, mert hiányzik, mert várnak, mert otthon az igazi. Még ha látszólag itt is minden kellék a rendelkezésünkre áll is, valahogy mégsem olyan az íze a forralt bornak. Az éjféli misén is csak a latin szavak csengenek ismerősnek. Ilyenkor fáj idegennek lenni.
Ha már nincs otthon hazaváró család, vagy nem tudunk most hazautazni, akkor itt teremtünk magunknak ünnepet, magyar karácsonyi hagyományok szerinti, szent ünnepet. Van, hogy kedves vendégek jönnek otthonról, van, hogy itt verbuválódott közösségek gyűlnek össze. Ha családostól vagyunk itt, akkor családi körben, de mindenképp megszenteljük az ünnepet.
Mi, kisgyerekes szülők, döntünk arról, hogy jár-e december elején a Mikulás és hogy a Jézuska vagy a Télapó hozza az ajándékot. Eldöntjük, hogy szenteste vagy másnap reggel bontogatjuk a színes dobozokat, hogy mikor díszítjük fel a karácsonyfát és elmenjünk-e egy angolul celebrált misére?
A lakásunk fényben úszik, valószínűleg karácsonyi pulóvereink is vannak már, a pukkantók is jöhetnek és pár édesség, süti is kerül az asztalra a sarki boltból. Küldtünk és kaptunk száz karácsonyi lapot, és pulykát is sütünk, ha már itt vagyunk, mondjuk karácsony első napján ebédre. Szentestére pedig csak kerül egy kis bejgli, vagy megsütjük a nagyi receptje szerint, vagy megvesszük egy itteni magyar boltban, vagy küldenek otthonról.
Bizony soha jobbkor nem jöhet az a csomag otthonról. Hisz azért egy kis darált dió, mák mégis csak kell. Szaloncukor nélkül fázik az a fenyő és kinek mit sikerül még a csomagba csempészni az otthoni karácsonyi hangulatból.
Sokan igazi magyar karácsonyi menüt varázsolunk az asztalra és olyan, mintha minden rendben lenne, mintha otthon lennénk. Ám ekkor megszólal a telefon, a skype és könnyes szemekkel, elcsukló hangon köszöntenek azok a kedves lelkek, akiknek nem teljes az ünnep nélkülünk, akiknek hiányzunk.
Az adventi koszorún négy gyertya ég, és lángjukat nézve elmerengünk mi is, távolba szakadt magyarok a döntéseinken, a választott utunkon. A bűnbánat lila gyertyái segítenek megküzdeni a lelkiismeret furdalással, ami az otthonhagyott idős szüleinkkel szemben esetenként gyötör.
- A hit gyertyája erőt ad a további küzdelmekhez. Erősen hiszünk abban, hogy erőfeszítéseink nem hiábavalóak. Hisszük, hogy élhetőbb valóságot teremtünk magunknak, biztosabb jövőt gyermekeinknek.
- A remény gyertyája értünk lobog, hisz minden egyes nap reméljük, hogy minden rendben lesz akár politikai, akár munkahelyi, akár egészségügyi vonatkozásban itt és otthon is.
- A szeretet gyertyafénye aranyozza be az életünket, mert a távolból is érezzük, hogy mennyire eltéphetetlenül szeretnek minket otthonról, és mennyire sokan szeretnek meg minket itt is. Érezzük, milyen fontos is az, hogy azokkal vegyük körül magunkat, akiket szeretünk, úgy éljünk, ahogy szeretünk.
- Az öröm rózsaszín gyertyája megvigasztalja ilyenkor kicsit elérzékenyülő lelkünket. Öröm az, hogy megálljunk a helyünket a nagyvilágban. Öröm, hogy találkozhatunk. Öröm, hogy akár így, akár úgy, de törődünk egymással, hogy fontosak vagyunk egymásnak és hogy a távolság ellenére is összetartozunk.
Ezerféle karácsonyi megélés van otthon is, Angliában is. A szokások, a külsőségek eltérőek, de a töltet, a karácsonyi üzenet ugyanaz: nyitott szívvel, szent fényben, szeretetben élni. Igyekezzünk azokkal tölteni a karácsonyt, akik a legfontosabbak a szívünknek. Azonban ha valamiért nem lehetünk együtt épp ezekben a napokban, ne a bánat, hanem a remény és a hit töltse el a lelkünk.
Karácsony nem csak decemberben van, hanem valahányszor egymást szerető emberek örömmel találkoznak, amikor a szeretteinkkel megszenteljük az együttlétet. Az ünnep nem megtörténik velünk, hanem magunk teremtjük.
Legyen hát szeretetteljes, békés karácsonya mindenkinek bárhol is él ezen a világon, bármilyen formában is tölti majd ezeket a napokat. A Merry Christmas egyetemesen értelmezhető köszöntése mellett álljon itt a mi szívünk legbensőbb húrjait megpendítő magyar köszöntés: Áldott karácsonyi ünnepeket kívánok!
