Nem egészen három évvel ezelőtt a skótok népszavazáson utasították el, hogy országuk kiszakadjon Nagy-Britanniából. Akkor úgy tűnt, hogy a téma – Skócia függetlenségi törekvései – legalább egy nemzedéknyi időre lekerülhet a napirendről. A Brexit-szavazás azonban, – amelynek során a skótok nagy többsége az EU-ban maradás mellett voksolt – újra felszínre hozta a kérdést. Vajon lesz-e a közeljövőben független Skócia?
Az angolok úgy tartják, Britanniát Troy-i Brutus alapította, aki az idősebbik fiára, Locrinusra hagyta Angliát, a fiatalabbikra, Albanactusra pedig Skóciát. A skótok ezt másképp tudják. Szerintük országuk története sokkal régebbre nyúlik vissza, egy görög herceg, Goidel Glas alapította a feleségével, Scotiával. Ami viszont biztos, hogy az eredetileg önálló ország függetlenségét már igen korán komoly veszély fenyegette. Először I. Edward (az a bizonyos, akinek a walesi bárdokkal is meggyűlt a baja) nyújtotta be igényét a skót trónra 1290-ben. Ez ösztönözte az angolokkal történelmileg nem szimpatizáló franciákat arra, hogy szövetséget kössenek Skóciával ez utóbbi önállósága fenntartásának védelmére. A segítségre szükség is volt, az angolok ugyanis újra és újra megpróbálták bevenni a szomszédjukat. Az egyik leghíresebb skót ellenállóról, William Wallance-ról szól a híres Rettenthetetlen című film, amelynek történelmi hűsége amúgy több helyen erősen megkérdőjelezhető.
Az egyesülés mégis békés úton következett be. 1603-ban VI. Jakab skót király egyben az angol trónt is megörökölte, így perszonálunió lépett fel a két ország között. Az angolok ezután be szerették volna biztosítani, hogy ez így is maradjon, ezért 1707-ben hivatalosan is kihirdették az uniót, megalakítva Nagy-Britanniát. Az így létrejött monarchiához 1800-ban csatlakoztatták Írországot, a hivatalos neve pedig innentől fogva Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királysága lett.
A tagállamoknak hosszú ideig semmi önállóságuk nem volt. A 19. században feléledő nacionalista mozgalmak elsősorban Írországot érintették drasztikusan, Skóciában inkább kulturális szinten jelentkezett a nemzeti öntudatra ébredés. Ekkor kezdték rendszerbe foglalni például a scots nyelvet – ez csak részben sikerült, mivel ennek presztízse továbbra is igen alacsony -, és ekkor alkotott a skótok legismertebb költője, Robert Burns is, akinek a helyi megítélése nagyjából a mi Petőfinkéhez mérhető.
1922-ben végül Írország – néhány északi grófság kivételével – kivált az Egyesült Királyságból. A monarchia maradékában is egyre erősebbek lettek a decentralizációt sürgető hangok. Skóciában először 1979-ben tartottak népszavazást arról, szeretnének-e a lakosok egy kicsivel több önállóságot. Ekkor többségben voltak az „igen” szavazatok, ám az alacsony részvétel miatt a kezdeményezés sikertelen lett. A referendumot 1997-ben ismételték meg, ekkor már a kellő számú szavazóval. Ennek eredményeképpen alakult meg a skót parlament (Holyrood) Edinburgh-ban 1999-ben.
Az önálló parlament felállítását ellentmondásos érzések kísérték. Egyesek úgy vélték, ez csak az első lépés a függetlenség megteremtése felé, mások éppen ellenkezőleg, úgy tartották, ez a viszonylagos szabad mozgás majd kifogja a szelet az elszakadáspártiak vitorlájából. Az Edinburgh-i országgyűlésnek jelenleg a legtöbb helyi kérdésben teljesen szabad döntési joga van, ám az egész Egyesült Királyságot érintő ügyekbe nincs beleszólása, azokban a Westminsterben ülő skót küldöttek hallathatják a hangjukat. Ebből volt a Brexit után igen kemény szócsatája Theresa May-nek és a skót első miniszter (a miniszterelnök helyi megfelelője) Nicola Sturgeon-nak. Utóbbi szerint az EU-ból való kilépést a skót parlamentnek is jóvá kéne hagynia, míg Mrs. May szerint ebben a kérdésben Holyroodnak nem osztottak lapot.
Miután a Skót Nemzeti Párt (SNP) élén Alex Salmond-dal kormányra került, nekiláthattak régi álmuk, a független Skócia megteremtésének. Intenzív, érzelmektől túlfűtött kampány után – a várakozásoktól eltérően – győztek az elszakadás ellenzői. Mindenki úgy gondolta, újabb 15-20 évig kell majd várni arra, hogy a kérdést újra elő lehessen venni.
Nem így történt. A 2016-os Brexit-népszavazáson a skótok 62 százaléka az EU-ban maradás mellett voksolt. Ez után joggal érzik, hogy Anglia immár sokadszorra kényszeríti bele őket az akaratukkal ellentétes helyzetbe. A feszültségen nem segít, hogy úgy tűnik, a brit kormány nem tekinti Skóciát tárgyalópartnernek az ügyben. Ezért most újra előkerült a függetlenségi népszavazás kérdése, azonban Skócia függetlenségi törekvései komoly konfliktust vetítenek előre. Theresa May kormánya nem támogatja az új referendumot – kérdés, hogy a júniusi választás után hatalomra kerülő új vezetés hogyan fog hozzáállni a témához. Az esetleges pozitív döntés precedensértékűvé válhat. Igen valószínű, hogy a skótok példáján felbuzdulva az észak-írek is inkább az elszakadás mellett döntenének. Minden esély megvan tehát arra, hogy az általunk ismert Egyesült Királyság tíz éven belül örökre eltűnik a térképről.
- Lehetne olcsóbb a külföldi pénzküldés? Szerintünk igen.
- Hogyan foglalj a legjobb áron repülőjegyet? Megmutatjuk.
- Facebook oldalunkat itt tudod követni:
