Egészen a közelmúltig ez a célkitűzés szilárd politikának számított, amelyet minden nagyobb politikai párt támogatott, és amely az Egyesült Királyság törvényeiben is szerepel.
A politika a “nettó nullára”, azaz az éghajlatot károsító üvegházhatású gázok kibocsátásának gyors csökkentésére szólított fel, hogy több kibocsátást ne juttassunk a légkörbe, mint amennyit kiveszünk belőle.
A megélhetési válság és az új miniszterelnök megtalálásának szükségessége azonban megkérdőjelezte Nagy-Britannia azon kötelezettségvállalását, hogy 2050-re elérje az üvegházhatású gázok nettó nulla kibocsátását.
Ez annak ellenére van így, hogy a tudósok között egyértelmű konszenzus van abban, hogy azonnali cselekvésre van szükség, ha esélyt akarunk arra, hogy a globális hőmérséklet-emelkedést 1,5 Celsius-fok alatt tartsuk, és csökkentsük az éghajlatváltozás súlyos következményeinek kockázatát.
A konzervatívok vezetéséért folyó versenyben maradó öt jelölt egyike sem kérdőjelezi meg nyíltan azt a tudományos eredményt, amelyre a nettó nulla kibocsátási politika épül: azt, hogy az emberiség egyre gyorsuló ütemben melegíti a bolygót.
De nézeteltérések mutatkoznak abban, hogy a nettó nulla kibocsátás lehetőséget vagy költséget jelent-e, mit kellene tenni, és – ami döntő fontosságú – milyen gyorsan kellene a változásnak történnie.
A szerdai meghallgatáson a vezetőjelölteket arra kérték, hogy fejtsék ki, hogy továbbra is elkötelezettek-e a cél elérése mellett.
Egy teremben lévő forrás szerint Liz Truss külügyminiszter, Rishi Sunak volt kancellár és Penny Mordaunt kereskedelmi miniszter azt mondta, hogy tiszteletben tartanák a 2050-es kötelezettségvállalást, amely az éghajlatváltozásról szóló törvényben (2019) szerepel. Tom Tugendhat, a Külügyi Különbizottság elnöke, Kemi Badenoch volt esélyegyenlőségi miniszter (és a most kiesett Suella Braverman főügyész) mind azt mondták, hogy potenciálisan törekednének a dátum megváltoztatására.
Másnap Tugendhat úr azt mondta az újságíróknak, hogy félreértették, és hogy ő továbbra is elkötelezett 2050 mellett, hozzátéve, hogy “de még senki sem jelölte ki az eléréséhez vezető utat”.
Mit mondtak a nettó nulláról
Penny Mordaunt a nyilvánosság előtt a leglelkesebben nyilatkozott a nettó nullára való törekvésből származó potenciális előnyökről, mondván, hogy ez “hatalmas lehetőséget jelent a munkahelyteremtés és a növekedés szempontjából”, amely több millió új munkahelyet fog teremteni.
Kemi Badenoch kevésbé lelkes. A nettó nullára vonatkozó politikát “egyoldalú gazdasági leszerelésnek” nevezte, a 2050-es célt pedig “önkényesnek” minősítette. Ezen a héten azt mondta a The Timesnak, hogy az emberek nem akarnak válaszolni az arra vonatkozó nehéz kérdésekre, hogy hogyan termeljük meg az áramot, ehelyett “inkább a korlátokhoz ragaszkodnak, és követelik, hogy a kormány valami szélsőséges dolgot tegyen”.
Rishi Sunak kancellárként és most vezetőjelöltként is nagyrészt elkerülte, hogy a nettó nulláról beszéljen. Amikor a pénzügyminisztériumban dolgozott, egyesek azzal vádolták, hogy blokkolja a kiadásokkal járó zöld politikákat, bár tavaly, a COP26 előtt megígérte, hogy az Egyesült Királyság lesz az “első, nettó nullához igazodó globális pénzügyi központ”.
Liz Truss Rishi Sunakhoz hasonlóan kerülte a kérdést. Környezetvédelmi miniszterként csökkentette a naperőművek támogatását, és “a tájkép szégyenfoltjának” nevezte őket.
Tom Tugendhat, egy tárcanélküli parlamenti tag, ebben a kampányban nem sokat nyilatkozott a kérdésről, de 2019-ben azt tweetelte, hogy “az éghajlatváltozás kezelése alapvetően @konzervatívok elve”.
Nettó zéró döntések
Komoly politikai körökben ritkán hallani a klíma nyílt tagadását, de sokan vannak, akik megkérdőjelezik a változás költségeit és gyorsaságát: A magas energiaárak és az emelkedő infláció lassítást vagy szünetet jelenthetne, és az érdemi cselekvést jobb időkben kellene folytatni?
Az új miniszterelnöknek azonnal fontos döntésekkel kell szembenéznie, amelyek segítenek eldönteni, hogy a nettó nulla cél elérhető marad-e.
Ki kellene-e az Egyesült Királyságnak fejlesztenie a szennyező fosszilis tüzelőanyagok saját forrásait a fracking, valamint az Északi-tengeren található új gáz- és olajmezők révén?
Szükségünk van-e egy új szénbányára Cumbriában?
Meg kellene-e könnyíteni a szárazföldi szélturbinák építését (jelenleg a legolcsóbb energiatermelési forma)?
Többet kellene-e tennie a kormánynak azért, hogy az emberek energiát (és pénzt) takarítsanak meg otthonaik szigetelésével?
A “zöldadó” megkérdőjelezése
A széles körben “zöldadónak” nevezett intézkedés több vezetői pozícióért küzdő jelölt célkeresztjében van.
Az illeték az energiaszámla részét képezi, és valójában szociális és zöld programok keveréke. Olyan dolgokat finanszíroz, mint a meleg otthonok kedvezménye (20 font, amely a szegényebb háztartásoknak segít a számlák kifizetésében), valamint olyan programokat, amelyek támogatják az otthonok és vállalkozások hatékonyságának javítását, segítik a kiszolgáltatott embereket és ösztönzik a megújuló technológiák elterjedését.
Penny Mordaunt és Liz Truss is elmondta képviselőtársainak, hogy fel kívánják függeszteni az “illetéket”.
Kemi Badenoch ugyanerre utalt az Express című újságnak nyilatkozva: “Az energiaköltségek felhajtása, például a nettó nulla eléréséhez, nagyobb árat jelent gazdaságunk azon helyei és részei számára, amelyek még mindig ipari jellegűek”.
Rishi Sunak azt mondta a képviselőknek, hogy megtartaná az illetéket.
De annak, hogy az elmúlt hónapokban az emberek energiaszámlája ennyire megemelkedett, nagyon kevés köze van a “zöldadóhoz”. Az Ofgem energiaszabályozó hatóság egyértelművé tette, hogy az energiaárak emelkedése szinte teljes mértékben a gáz nagykereskedelmi árának ugrásszerű növekedéséhez kapcsolódik.
Ahogy a számlák az egekbe szöktek, a “zöld illeték” egy tipikus számlán a 2019 nyári 144 fontról mostanra 153 fontra emelkedett. A tipikus számla arányában a 2019-es közel 12 százalékról körülbelül 8 százalékra csökkent.
Az is kérdés, hogy mi történne azokkal a programokkal, amelyeket az úgynevezett “zöldadó” támogat. Sok közülük jellegénél fogva szociális jellegű, a legszegényebbeket és a legkiszolgáltatottabbakat célozza. Mások az energiavállalatokkal kötött hosszú távú megállapodások és szerződések termékei.
“Nem számít, hogy a miniszterelnök mennyire eltökélt, nagyon nehéz lesz csak úgy leállítani őket, mert lényegében a kormány megszegi a szerződésben vállalt ígéreteit” – mondta Daniel Newport, a Tony Blair Institute for Global Change (Tony Blair Intézet a Globális Változásért) Net Zero vezetője a BBC Newsnak.
“A valóságban valószínűleg az fog történni, hogy az államkincstár végül inkább fizetni fog érte, minthogy egyszerűen leállítsa” – mondta.
Liz Truss már hasonló üzenetet közvetített a képviselők felé, miszerint az általános adókból fizetnék ki.
Hogyan vélekednek majd a konzervatív képviselők a nettó nulláról?
A vezetésre pályázók által elmondottak nem csak a képviselőtársak, hanem a konzervatív párttagság számára is vonzóak, akiknek a szavazata döntő lesz a két végső esélyes között. Jelenleg mind a nettó nullszaldó támogatói, mind a kritikusai úgy érzik, hogy a saját nézeteik vannak előnyben.
“Minden jelölt nagyon jól tudja, hogy az eddig népszerűsített Nettó Zéró program, aminek még nincs kidolgozva a költségvetése és ami gyakorlatiatlan nem fog tetszeni a Konzervatív Párt tagjainak az energiaárak okozta megélhetési válság idején” – mondta Craig Mackinlay, a mintegy 20 képviselőből álló Net Zero Scrutiny Group vezetője a BBC Newsnak.
“Minden bizalmam megvan abban, hogy bárki is győzzön a vezetői versenyben, a Nettó Zéró dologgal kapcsolatban visszatérünk a józan észhez egy új realizmussal .”
Chris Skidmore, a miniszter, aki 2019-ben törvénybe iktatta a nettó nullára vonatkozó jogszabályt, a BBC Newsnak elmondta, hogy miután kezdetben attól tartott, hogy a politika veszélyben van, most már fellélegezhet. Szerinte a jelöltek most már tisztában vannak azzal, hogy a marginális, “vörös falú” területeken a közvélemény-kutatások azt sugallják, hogy az embereket igenis érdekli a klímaváltozás.
“Az elmúlt héten sikerült azt mondanunk, hogy nézzétek, ez egy mainstream téma. Választási öngyilkosság lenne a nettó nullát elvetni. Ezzel megásnánk a választási sírunkat.”
