A miniszterelnöki címért folyó versenyben a két bennmaradt pályázó nagy kihívásokkal néz szembe, ha a gazdaságról van szó.
Rishi Sunaknak és Liz Trussnak meg kell határoznia, hogyan tervezik legyőzni az inflációt, elkerülni a recessziót és segíteni a lakosságot miközben a rendelkezésre álló jövedelem rekordszintű csökkenése tapasztalható.
Itt három kérdést emelek ki, amelyekre a kampánykörút során a nyilvánosság minden tagja választ szeretne kapni.
Válaszukat sokkal kisebb csoport fogja mérlegelni: A Konzervatív Párt tagjai, és az, ahogyan ők szavaznak, azt is meg fogja határozni, hogy a párt melyik irányba fog fordulni.
Még mindig a kis állam, az alacsony adók és a szabad piac pártja lesz? Vagy a Covid-korszak nagy költekezése, az NHS-nek szánt többletpénzek ígéretével és az “irányítás visszavételéről” szóló beszédekkel együtt megváltoztatta azt, amit képvisel? És mit fog ez jelenteni a mindenki előtt álló alapvető kérdésekre nézve?
Mit tesznek, hogy segítsenek az energiaszámlákkal?
Már most is több milliárd fontnyi támogatást kapnak a háztartások, különösen az alacsony jövedelműek. De mióta ezt a segítséget bejelentették, világossá vált, hogy a számlák az eredetileg vártnál is nagyobb mértékben fognak emelkedni, egy átlagos háztartás esetében akár évi 3300 fontot is meghaladva.
Néhány parlamenti képviselő szerint a háztartások egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy ilyen mértékű számlákat fizessenek, és közvetlenebb beavatkozást követelnek a számlák emelkedésének megállítása érdekében. Egyesek még azt is javasolják, hogy a számlák és a nagykereskedelmi villamosenergia- és gázárak közötti kapcsolatot teljesen szüntessék meg. Ez azt jelentené, hogy a kormány vagy a szolgáltatók fizetnék a hirtelen költségnövekedést, és a költségeket hosszabb idő alatt térítenék meg a fogyasztók.
Végső soron a világjárvány felerősíthette az elvárásokat azzal kapcsolatban, hogy a kormánynak milyen szerepet kellene vállalnia egy válsághelyzetben. Eddig azonban egyik jelölt sem jelezte, hogy valami nagyon radikálisat tervezne tenni.
Rishi Sunak nem jelezte, hogy a kancellárként bejelentett támogatási programjain túl további segítséget nyújtana a számlákhoz. Liz Truss azonban azt mondta, hogy csökkentené a “zöld illetékeket” – ezek a számlákra kivetett extra díjak, amelyek a megújuló energiaforrásokra való átállás finanszírozását segítik. Ez évi 153 font megtakarítást jelentene a számlafizetőknek. Az illetékek azonban az energiaszámláikat fizető szegényebb fogyasztók támogatását célzó programok finanszírozásához is hozzájárulnak, és ezt a pénzt még mindig elő kell teremteni valahonnan.
Az energiaválság természetesen tovább súlyosbodhat, ha Putyin elnök leállítja az Európába irányuló gázszállításokat. Ebben a helyzetben gondolkodhatna-e bármelyik jelölt azon, hogy azt mondja a lakosságnak, hogy adagolja az energiafogyasztást?
Hogyan segítenek elérni hogy emelkedjenek a fizetések?
Tavaly néhány hónapig Boris Johnson miniszterelnök legfontosabb üzenete az volt, hogy Nagy-Britannia béremelést érdemel. Azt mondta, hogy a “bérek növekedése” lesz a “kiegyenlítési” küldetése sikerének legfontosabb mércéje. De nem sokkal később Sunak úr korábbi minisztériuma, a Pénzügyminisztérium egyértelművé tette, hogy a béremelést a termelékenység növekedésével kell indokolni.
Mindkét miniszterelnök-jelölt aggódik amiatt, hogy ha a bérrendezés 5% fölé emelkedik, az a bérek és az árak emelkedésének spirálját indíthatja el, ami évekig magas inflációt eredményezhet.
A közszféra bérmegállapodások legutóbbi fordulójában az ápolók és a rendőrök béremelése átlagosan 4-5% körül alakul, bár az alacsonyabb keresetűeknél magasabb emelésre számítanak. Bár igaz, hogy ez a kormány állítása szerint a bérek két évtizede a legnagyobb készpénzes emelése, az is igaz, hogy – amint arra a szakszervezetek rámutatnak – ez az egyik legnagyobb tényleges bércsökkentés, amelyet valaha is láttunk.
Mivel az infláció 10% fölé emelkedik, minden ennél alacsonyabb éves bérrendezés reálértéken csökkentést jelent, annak az értéknek a zsugorodását, amit az emberek a hónap végén hazavisznek. Tehát a közszférában dolgozóknak bármelyik jelölt esetén jelentősen csökkenhet a hazavitt fizetésük értéke.
A magánszektorbeli bérrendezések természetesen magasabbak is lehetnek. A Truss-kampány által szorgalmazott politika pedig minden fizetésnek kedvezne: az áprilisi 1,25%-os társadalombiztosítási emelés visszafordítása.
Sunak úr háttérbe szorította a személyi adók csökkentésének lehetőségét 2023 ősze előtt, ha ő lesz a miniszterelnök, és arra figyelmeztetett, hogy a korai csökkentés a megélhetési költségek emelkedésének kockázatát fokozná.
Mit tesznek a nyugdíjakkal kapcsolatban?
Az állami nyugdíjak áprilisban várhatóan 10%-kal emelkednek a “triple lock” politika visszaállításának eredményeként, amely garantálja, hogy a közelmúltban megugró infláció tükröződik a nyugdíjasok jövedelmében. Ez akkor is érvényesülni fog, ha az infláció addigra visszaesik.
Sunak úr az emelés mellett szólalt fel, azzal érvelve, hogy a közszférában dolgozók magasabb béreivel ellentétben ez nem növeli az inflációt.
A kormány hivatalos előrejelzői rámutattak ennek a politikának a hosszú távú költségeire, valamint az egészségügyi és szociális ellátásra fordított kiadások növekedésére, de a jelöltek valószínűleg mindketten kitartanak a most nyugdíjba vonuló generációval szembeni nagylelkűség politikája mellett.
Másrészt csökkenthetnék a magas jövedelműek által az időskori megtakarítások terén jelenleg élvezett jelentős adókedvezményeket. Ez milliárdokat hozna az államkasszába.
Vagy úgy is dönthetnének, hogy megemelik az állami nyugdíj folyósításának korhatárát. Az Institute for Fiscal Studies számításai szerint a korábbi, 66 évre történő emelés gyakorlatilag megduplázta a nyugdíjasok szegénységét a 65 évesek körében.
Ebben a versenyben az számít, hogy a jelöltek hogyan szerepelnek a Konzervatív Párt mintegy 160 000 tagja körében. A tett ígéretek közül azonban sok olyan ígéret, amely a gazdaság irányvonalát határozza meg egy nehéz időszakban, és több tízmillió embert érint.
