A “Gyere haza fiatal” program nem volt túl népszerű az angliai magyar fiatalok körében sem. Nem a miértjére próbálunk válaszolni, csak némi bepillantást engedünk a kulisszák mögé, hogy hogyan éli meg az angliai mindennapokat egy magyar fiatal és hogyan látja az angliai fiatalok életét s a két ország közötti különbségeket?
Esőcsepp csordul végig a busz ablakán, ismét esik, remek. Sötét van, de mit tehetek, mennem kell, kizárt, hogy másnak adják ki a lakást. Nem is számolom, de talán a sorban a huszadiknál tartok, az idő sürget, költöznöm kell. Számolom a megállókat, csak nehogy rossz helyen szálljak le, a környék ismeretlen, de talán ez az én megállóm, jelzek és egy gyors thank you-t mondva a sofőrnek leugrok a buszról.
Az eső szakad. Szinte alig látom a telefonomon a térképet, kicsit elveszve és tanácstalanul állok és probálok egy utca táblát keresni. Midway close. Ez lesz az én utcám. Keresem a házszámot, hetes, hetes……minden ház egyforma. A telefonban a srác azt mondta sarki ház, meg is van. Becsengetek.
Mosolygós, húszas évei elején járó, szőke, ízig-vérig angol fiatal nyit ajtót. Zavartan egy hello, how are you hagyja el a számat, de már a srác udvariasan be is tessékel és teával kínál. Történetem így kezdődött és így ismerkedtem meg az angliai ifjúság mindennapjaival.
Érdekes és sokszor meglepő milyen értékrendjük van a brit fiataloknak. A magyar fiatalokéhoz képest igen csak más. Míg mi iskola után dolgozni állunk és elkezdjük a nagy betűs életet, addig a fiatalok Angliában – legalábbis egy része – elmegy hónapokra, egy vagy több évre, hogy felfedezzék önmagukat, világot lássanak. Kicsit olyan amerikai filmes az egész.
Persze találkoztam sokukkal akik már 14-16 évesen gyereket vállalnak, így számukra a család válik fontossá. Magyarországon a gyerekvállalás kitolódik a nők harmincas éveinek végére, míg itt már a húszas éveikben nem ritka egy vagy két bébi az anyuka mellett. Persze sok fejtörés nem is kell hozzá, hogy megfejtsük miért.
Szociális támogatások terén Magyarország Anglia távolsága mint ég és föld, vagy a Hold és a Mars, de mindenképpen fényévekre van egymástól. A munkáltatók rengeteg part time, azaz rész munkaidős állást nyújtanak, ezzel is megkönnyítve az anyukák, családok életét.
Mindig érdeklődve figyelem vonatra, buszra felszállva azt a több száz uniformisba öltözött fiút s lányt, akik reggelente mennek az iskolába. Állandó kérdés a fejemben, mennyire jó vagy sem ez a fajta egységesítés és az egyéniség elnyomása. Egyen gyerekeket, egyen gondolkodásra nevelünk? Hol marad az identitás tudat kifejezése? Ezeken a kérdéseimen mindig jót mosolyogtak. Mert szerintük ez mind jó, összetartja őket, egy fajta csapat szellemet teremt.
Számomra a legfeltűnőbb, meghökkentőbb vagy bárhogy is nevezzük az az, ahogy a másságot kezelik, mennyire és milyen módon fogadják el. Nagyon nyitottak e téren. Egy nagyon neves magán iskolában dolgoztam, mint takarító, még szárnyaimat bontogató kezdő koromban. A tűz- és munkavédelmi oktatás mellett részt kellett vennünk egy gyermekvédelmi oktatáson is.
Ami röviden annyit takart, hogy hogyan kezeljünk az olyan szituációkat, mint például ha a diákok össze verekednek, vagy ha észre vesszük, hogy egyik a másikkal lekezelően viselkedik. Legyen az a bőrszíne vagy fogyatékossága miatt. Másság alatt ne csak a homoszexualitást értsük, hanem minden mást, bőrszín, nemi, faji illetve akár alkati, vagy a testi fogyatékossággal élőket is.
Rengeteget beszélgettem a lakótársaimmal és mindig arra a következtetésre jutottunk, hogy mi magyar fiatalok sokat gondolunk a jövőnkre. Anyagilag biztos lábakon szeretnénk állni, így a kemény munkától sem riadunk vissza. A fiatalok Angliában jobban a mában szeretnek élni, és igen lemenni a pub-ba minden hétvégén.
Mert ez a kultúrájuk része, szerves része. Kedvenc napi sorozatuk is leginkàbb ott játszódik. (EastEnders a legközkedveltebb) Azért emlékeimben még él a Rózsa bisztró és Magdi anyus, de talán a lépcsőházban többet játszódott a történet, mint a bisztróban.
Nem doktorokkal, ügyvédekkel éltem vagy dolgoztam együtt, csak átlagos angol fiatalokkal. Sok helyen olvasni, látni, hogy az európai, de leginkàbb a magyar diákok igen nagy általános tudással rendelkeznek. Igaz, nagyon is igaz. Kevés az a fiatal aki egyáltalàn az érettségiig eljut itt Angliában. Most is rengeteget lehetett olvasni, vagy hallani a hírekben errôl.
Tudod merre van Lengyelország? Igen tudom, hogy hol van, Oroszország mellett. Másik a hova valósi vagy, általános kérdés. Válasz: Magyarország. Ja igen, ott Ázsiában… na jó ez már kilőtte nálam is a biztosítékot. S igen az Oroszország mellettes srác egy hotel menedzser volt, aki a munkájában nagyon de nagyon otthon volt, csak a földrajz órát nem szerette.
Viszont rengeteg technikai órájuk van, ami az életre neveli őket, nem kell sok dolgot “bemagolniuk”. Bár mindenféle iskola reformot félretéve, hálát adok azért amiért kívülről kellett fújni a verseket, könyveket kiolvasni és a vaktérképeknek föci órán.
Érdekelt, hogy vajon milyen nyelven tanulnak az iskolákban. Vagy hogy egyáltalàn beszélnek-e bármilyen idegen nyelvet? A válasz egyszerű és nagyszerű. Az angol világnyelv, miért is kellene? Mindenki beszél angolul. Végül is ott a pont.
A bulikat kihagytam volna? Igen a magyar ember tud mulatni, ez igaz, bár itt kicsit másképpen megy ez. A pubok bingo estjein keresztül (ez talán az idősebbek körében közkedvelt) a beöltözős, mindig más más témájú klubbokon át a közkedvelt drama queenes estéken át, elég színes a repertoár.
A lakótársaimat mindig kérdezgettem, megjegyzem nyelvtanulás és gyakorlás szempontjából legjobb. Ilyen téren szerencsés is voltam 1 év kőkemény kurzuson vettem részt, amit az élet írt. Leginkább arra voltam kíváncsi, hogy mik a jövőbeli terveik. Sokuk nagyobb városba akart költözni, ami érthető. Voltak páran, akik más országban szerettek volna letelepedni. De vajon miért? Itt minden meg van ami kell, kivéve a jó időjárást.
A válasz ismét élesen egyszerű: mert ott nyaraltunk (Spanyolorszàg többnyire) és a hely mesés, az egész életemet el tudnám ott képzelni. Ez az idősebbek körében is elterjedt, sokuknak van ott nyaralója vagy egy másik háza. Aztán vannak akik a párjuk miatt választanak másik országot. De egyikük sem mondta azt, mert jobban keresnék, vagy több munkalehetőség lenne ott. Inkább csak az élvezetért.
Pro és kontra egyszerűbb vagy nehezebb ki ki döntse el magának, de mindenféleképpen másabb Angliában fiatalnak lenni.
- Lehetne olcsóbb a külföldi pénzküldés? Szerintünk igen.
- Hogyan foglalj a legjobb áron repülőjegyet? Megmutatjuk.
- Facebook oldalunkat itt tudod követni:
