Robert Burns Skócia legnagyobb hatású költője, aki úttörő szerepet játszott a skót nyelv és a skót nemzeti identitás megszilárdításában. Az ország legjellegzetesebb eseménye a Burns emlékünnep Skóciában. A Burns’ Night-ot vagy Burns’ Supper-t minden év január 25-én az ő tiszteletére tartják.
A 18. század második felében élt Burns hatása a mi Arany Jánosunkhoz vagy Petőfi Sándorunkhoz mérhető. Költőként – vagy stílusosabban „bárdként” – egyszerre volt nyelvművelő és hazafi. Egyik fő célja a scots nyelv felemelése és rendszerbe foglalása volt.
Ezt a törekvését végül nem koronázta egyértelmű siker. A germán eredetű, angolra nyomokban emlékeztető scots, bár széles körben használt, továbbra is alacsony presztízsű nyelvváltozat Skóciában. A nemzeti identitás kialakításában azonban így is felbecsülhetetlen a hatása.
Burns emlékünnep Skóciában (Burns’ Night vagy Burns’ Supper) először 1801-ben került megrendezésre. A költő halálának ötödik évfordulóján tartották a barátai és tisztelői.
Azóta minden évben megrendezik hivatalos és kevésbé hivatalos keretek között családi körben, iskolákban, különböző egyesületek, jótékonysági társaságok szervezésében. Ezen a napon csúcsra jár az amúgy is erős nemzeti érzés, az összes külsőségével együtt.
A vacsorán mindenkinek tartant vagyis skót kockás mintájú ruhát illik hordania – a férfiaknak emellett lehetőleg kiltben vagyis skót szoknyában szokás megjelenni. Ilyenkor az iskolában is arra bátorítják a tanulókat, hogy hordjanak valami kockásat, bár a szoknya felvételére ebben az életkorban még kevés fiú vállalkozik.
A köszöntő után először a férfiak (laddies) köszöntik a hölgyeket (lassies), külön hálájukat kifejezve a finom vacsoráért, majd a hölgyek viszonozzák az üdvözlést. Az ilyenkor szokásos szöveg lehet csipkelődő, de semmiképp nem bántó. A formaságok letudása után pedig jöhet a lényeg: az étel.
A Burns emlékvacsora elmaradhatatlan kelléke a legbizarrabb skót fogás: a haggis. Ez tulajdonképpen nem más, mint birkagyomorban feltálalt darált kolbász vagy véres hurka. Bár hallani olyan véleményt is, hogy az egész konstrukciót csak az angolok ijesztgetésére találták ki, és valójában ők sem eszik, ez nem igaz, a haggis a hétköznapokon is kedvelt eledel.
Olyannyira, hogy az idők szavának engedelmeskedve még vegetáriánus változat is létezik belőle darált zöldségekből és magvakból. Köretnek krumplipürét (tatties) és karórépapürét (neeps) fogyasztanak. Aki nem óhajt vele maga pepecselni, akár a sarki kisboltban is megvásárolhatja.
A formálisabb rendezvényeket dudás nyitja meg, utána következik a házigazda köszöntője. Leggyakrabban ezt a rövid verset mondja el, aki tud angolul, valószínűleg ki tudja következtetni a jelentését:
„Some hae meat an canna eat,
And some wad eat that want it;
But we hae meat, and we can eat,
And sae the Lord be thankit.”
Az iskolában szervezett vacsora (vagy inkább ebéd, mert minden ilyesmit csak tanítási időben tartanak) elmaradhatatlan eleme még a skót tanulók műsora. A nagyobbak néha a saját, scots nyelven írt költeményeiket adják elő, a kicsik pedig skót gyerekdalokat és vicces nótákat adnak elő.
