Angliában a gazdag és szegény tanulók teljesítménykülönbsége ugyanaz, mint 10 évvel ezelőtt, annak ellenére, hogy kemény erőfeszítéseket tettek ennek megszüntetésére.
Egyre több diák kerül tartós szegénységbe, ami kétségeket ébreszt afelől, hogy valaha is utolérik-e tehetősebb társaikat.
Egy jelentős felmérés szerint a politikai beavatkozások évtizedének nem sikerült elmozdítani a hosszú távú szegénységben élő diákok relatív eredményeit Angliában.
Az Oktatáspolitikai Intézet (EPI) agytröszt kutatása szerint a tartós szegénységben élő diákok átlagosan 1,6 osztályzattal voltak lemaradva tehetősebb osztálytársaik mögött a 16 évesen letett érettségiben, vagyis az országos vizsgákon.
Ez a 2020-as adat nagyjából megegyezik a 2011-es értékkel, ami az egyenlőtlenség elleni küzdelem elvesztegetett évtizedét jelenti.
Az Egyesült Királyság miniszterelnöke, Boris Johnson 2019-es választási kampányának központi elemévé tette az „kiegyenlítést”, de a mai elemzés azt sugallja, hogy 10 év konzervatív kormányzás után a legnagyobb eltérésekkel rendelkező területek Észak-Anglia hátrányos helyzetű területein összpontosulnak.
Ezzel szemben a gazdag és szegény diákok közötti legkisebb osztályzati különbségekkel rendelkező 30 terület szinte mindegyike London viszonylag jómódú részein található.
„A kormányzati politikai beavatkozások ellenére egy évtizede nem sikerült javítani a tartós szegénységben élő diákok relatív eredményein” – mondta Emily Hunt, az EPI társigazgatója és a jelentés társszerzője.
„Nemcsak, hogy ez az oktatási szakadék nem csökkent 2011 óta, de a szegényebb diákok hosszú távú szegénységbe eső aránya is növekszik.”
A hónap elején a kormány egy sor javaslatot terjesztett elő a kiegyenlítő program részeként, amelyek között szerepel az ország hátrányosabb helyzetű részein az iskolákra fordított kiadások növelése.
Most azonban minden negyedik diák jogosult ingyenes iskolai étkezésre – ez a relatív szegénység mutatója – egész iskolai élete során, ami a 2017-es 19%-hoz képest növekedést jelent.
Azokon a területeken, ahol a legnagyobb az oktatási szakadék, nagyobb a valószínűsége annak, hogy a tanulók nagyobb arányban élnek tartós szegénységben, akár a hátrányos helyzetű tanulók több mint fele.
A hosszú távú szegénység visszaszorítása után e területek közül sokban csökken a hátrányos különbség, ami arra utal, hogy ez nem az iskolák minőségén múlik.
A gazdagok és szegények közötti szakadék szűkítése azt jelenti, hogy foglalkozni kell a hátrányos helyzet kiváltó okával, érvelt Hunt asszony.
“A stagnáló társadalmi mobilitás áradásának megfordításához a kormánynak többet kell tennie a mélyen gyökerező oktatási egyenlőtlenségek alapvető mozgatórugóinak kezelése érdekében, beleértve a szegénységet is” – mondta.
„2020-ban a hátrányos helyzetű 16-19 éves tanulók három egész érdemjeggyel lemaradtak, és a hosszú távú szegénység csapdájában élő legszegényebbek esetében ez a különbség akár négy érdemjegynyire is nőtt” – mondta David Robinson, az EPI igazgatója és a jelentés társszerzője.
„Az eredmény azt mutatja, hogy a szegényebb hallgatók kiesnek az egyetemi helyekért való versenyben” – tette hozzá.
