Az angliai magánbérleti szektor problémái – Chris Curtis Sztorija
Ezen a héten a parlamentben elkezdjük az angliai magánbérleti szektor helyrehozásának létfontosságú munkáját. Túl sokáig engedték meg a tisztességtelen magánbérbeadóknak, hogy kihasználják a bérlőket, hirtelen, indoklás nélküli kilakoltatásokkal, elfogadhatatlan lakáskörülményekkel és túlzott bérleti díjemelésekkel.
Tudom, mert én is megéltem. Emlékszem, amikor az egyik korábbi bérbeadó azt mondta, hogy „hajlandó hagyni, hogy maradjak” az öt éve otthonomnak nevezett lakásban, ha beleegyezem egy 29%-os bérleti díjemelésbe, mindössze két hónapos felmondási idővel. Ha nem, akkor ki kellett költöznöm. Ezzel egyidejűleg gyakran napokig maradtunk meleg víz nélkül, amikor az öreg, rozoga kazán, amit a tulajdonos nem volt hajlandó kicserélni, elromlott.
Reformot először öt évvel és négy miniszterelnökkel ezelőtt ígértek ezen a területen. Még a konzervatív kormányok is rájöttek, hogy cselekedniük kell, amikor a rendszer ennyire elromlott, és a bérlői jogokról szóló törvényjavaslatot javasolták, de folyamatosan késleltették. A Munkáspárt bérlői jogokról szóló törvényjavaslata ma tartja második olvasatát a parlamentben. Miért tartott tehát ilyen sokáig a magánbérleti szektor rendbetétele?
A válasz, a konzervatív kormányzás folyamatos káoszán túl, egyszerű: az ellenállás oka az volt, hogy parlamenti képviselőink közül túl sokan azonosultak inkább a megbízhatatlan bérbeadókkal, mint a bérlőkkel. Az előző parlament idején a konzervatív képviselők negyede maga is bérbeadó volt.
A bérlői tapasztalatok és a parlamenti képviselők új hulláma
A parlamenti teázókat már nem annyira a magánbérbeadók uralják. Ehelyett egy új hullámú munkáspárti képviselők töltik meg őket, akik a saját bérlői életük horrorisztikus történeteit osztják meg egymással. Sokan közülünk abból a generációból származunk, amely a lakhatási válság terhét viselte, amelyet az előző konzervatív kormány idézett elő, és határozottan elkötelezettek vagyunk amellett, hogy a jövő generációinak ne kelljen megismételniük ezeket a tapasztalatokat.
Egyik képviselőtársam nemrégiben megosztott velem egy történetet egy magánbérbeadóról, aki azzal az „opcióval” kínálta meg, hogy maradhat az otthonában, ha idegeneket enged be a lakásába, hogy a bérbeadó több bérleti díjat tudjon szedni. A három hálószobás házat, amelyben kollégám lakott, át akarták alakítani, és a bérlőket minden létező sarokba be akarták zsúfolni. Az egyetlen választása az volt, hogy elfogadja a helyzetet, vagy elköltözik. Végül kénytelen volt új otthont találni.
Természetesen azonban a választópolgárainkat sújtó problémák sokkal súlyosabbak, mint amiket mi magunk tapasztaltunk. Tele van a postafiókom szívszorító példákkal olyan emberekről, akiknek az életét a rendszer hibái felborították. A választási kampány során egy anya könnyek között jött hozzám, és elmondta, hogy fiatal családját költözni kényszerítik egy 21. Szekció szerinti kilakoltatás miatt.
Nemcsak az érintettekre van káros hatása mindennek, hanem az ország jövőbeli jólétét is befolyásolja. Minden gyermek, akinek az iskolai eredményeit instabil lakókörnyezet rontja, minden leendő vállalkozó vagy dolgozó, aki átképzésbe kezdene, de nem meri megtenni ezt a lépést, mert nem talál megfizethető lakhatást – mindannyian lehetőséget jelentenek, amelyet elveszít az ország gazdasága és társadalma.
A helyi önkormányzatok egyébként is szűkös pénzügyeit is megterheli ez a helyzet. Csak Milton Keynesben több mint 1000 gyermek él ideiglenes szállásokon, és ennek egyik legnagyobb oka a 21. szakasz szerinti kilakoltatás. Mindez végül az adófizetőkre hárul, és tovább növeli a kincstár terheit egy olyan időszakban, amikor égetően szükségünk lenne arra, hogy a jövőbe fektessünk be.
Az új törvényjavaslat és a jövőbeli kilátások
Ez az új törvényjavaslat nagy lépést tesz ezeknek a problémáknak a megoldása felé. Megtiltaná az indoklás nélküli kilakoltatásokat, megtiltaná a bérleti díjak emelését a bérleti időszak közben, kiterjesztené a magánbérbeadók felelősségét arra, hogy az ingatlanokat lakhatóvá tegyék, biztosítaná a bérlők jogát arra, hogy háziállatot tartsanak, és létrehozna egy új ombudsmant, amely megfelelő fórumot biztosítana a bérlők panaszainak benyújtására.
Természetesen az új szabályozás csak a megoldás egy része. 14 év konzervatív megszorítás után a helyi önkormányzatok és a jogrendszerünk teljesen le vannak rombolva, és sok munkánk van még az ország alapjainak helyreállításában. De ezt egy új munkáspárti képviselőgenerációval tesszük meg, akik tisztában vannak az emberek problémáival, mert sokan közülünk magunk is megtapasztaltuk ezeket.
Célunk egy olyan bérleti rendszer létrehozása, amely igazságos mind a bérbeadók, mind a bérlők számára. Az új törvényjavaslat lehetőséget ad arra, hogy az emberek biztonságosabb és stabilabb otthonokban élhessenek, és hogy megszűnjenek a tisztességtelen bérleti gyakorlatok, amelyek sokak életét megnehezítik. Az idő, amit a reformok végrehajtása elvesztegetett, súlyos következményekkel járt sokak életére nézve, de elkötelezettek vagyunk abban, hogy ez a helyzet megváltozzon, és végre méltányos, igazságos rendszert teremtsünk az angliai bérlők számára.
Chris Curtis a Milton Keynes North munkáspárti képviselője.
