Az Egyesült Királyság nagy részén hetek óta tartó forró és száraz időjárás után – Anglia egyes részein aszályt hirdettek – úgy tűnhet, hogy egy kiadós záporra van szükségünk.
A Met Office által erre a hétre előrejelzett heves esőzések és zivatarok azonban inkább veszélyt jelenthetnek.
A tudósok arra figyelmeztetnek, hogy ezek villámárvizekhez vezethetnek, és nem valószínű, hogy feltöltik a kiszáradt talajokat.
Íme, miért nem a szakadó eső az, amire kiszáradt földünknek most szüksége van.
Villámárvíz
A két hőhullám és a rekordhőmérséklet mellett idén nyáron az Egyesült Királyság számos részén az átlagosnál jóval kevesebb csapadék hullott.
A brit Hidrológiai és Ökológiai Központ szerint ez gyakorlatilag megsütötte a talajokat, így azok szárazak és kemények lettek, nagyon alacsony nedvességtartalommal.
Ha az eső nagy mennyiségben és nagy sebességgel esik, mint a zivatarokban, a talaj nem tudja felvenni a nedvességet. Ehelyett az összegyűlik a felszínen. A lejtős felszíneken ez a víz gyorsan elfolyik, ami hirtelen áradásokat okoz.
A hatás olyan, mintha nagy sebességgel öntenénk a vizet a betonra – mondta Dr. Rob Thompson, a Readingi Egyetem meteorológusa a BBC Newsnak.
“A kertjeink, parkjaink és mezőgazdasági területeink talajai most potenciálisan mind olyan szárazak, mint amilyen az aszfalt és a beton. Azok a területek, amelyek nem aszfaltozottak, úgy fognak viselkedni, mint az aszfalt, ha eső éri őket” – mondja.
Az aszály legfőbb hatása a talajra az úgynevezett hidrofóbia, magyarázza John Quinton talajkutató, a Lancaster Egyetem professzora.
Amikor a víz vízálló kabátot ér, az taszítja a vizet, így az a tetején cseppeket képez, és végül elfolyik.
Hasonló történik, amikor a talajban lévő szerves anyagok kiszáradnak, és olyan anyagréteget képeznek, amely távol tartja a vizet.
“Ahelyett, hogy a víz a talajba áramlana, a felszínen marad” – mondja Quinton professzor.
Talajszerkezet
Nehéz nem észrevenni azt is, hogy a szárazság hogyan pusztította ki a fűféléket és más növényzetet, sárgává változtatva a parkokat és a mezőket.
Ezek rendszerint takarót képeznek a talaj felett, megvédve azt a heves esőzésektől.
“A növényzet a nagy zivatarok esőcseppjeit kisebb cseppekre bontja. E védelem nélkül a nagy cseppek károsítják a talaj szerkezetét, ami azt jelenti, hogy még kevesebb víz tud beszivárogni” – magyarázza Quinton professzor.
Bár az Egyesült Királyságban sokféle talajtípus van, ha elég nagy eső esik, az egész országot elérheti a hirtelen áradás – magyarázza Dr. Thompson.
Különösen nagy veszélynek van kitéve minden olyan meredek, dombos terep, ahol a víz nagyon gyorsan tud mozogni.
Bár nem valószínű, hogy olyan súlyos lesz, mint a tavaly nyáron Németországban és Belgiumban bekövetkezett pusztító árvíz, Dr. Thompson szerint a lehetőség mindig fennáll.
A zivatarok nagy mennyiségű esőt hozhatnak, de általában kis területen és rövid ideig. Ez nem ad elég időt a talajnak a regenerálódásra.
A tudósok szerint a több órán és napon át tartó enyhe eső visszaállítja a talajok normálisabb szintjét.
De valószínűleg hetekig tartó, átlagon felüli esőzésekre van szükség ahhoz, hogy az aszály véget érjen.
A tudósok szerint a júliusban tapasztalt rekordhőmérséklet “gyakorlatilag lehetetlen” lett volna az ember által okozott éghajlatváltozás nélkül, és a hőhullámok és aszályok valószínűleg egyre szélsőségesebbek és gyakoribbak lesznek.
